Az egymillió új munkahelyért ennél jóval többet kell tenni

Hogy ebben mekkora szerepe volt a közmunkának, az a tegnap közzétett KSH-adatokból nem becsülhető meg, hiszen az ily módon alkalmazottak módszertani okokból akár a piaci szolgáltatások körében is megjelenhetnek. Az azonban figyelemre méltó, hogy mivel a mezőgazdaság jó teljesítménye gyakorlatilag kioltotta az iparban regisztrált létszámcsökkentést, így szinte a teljes, 67 ezer fős éves növekmény a szolgáltatói szektornak köszönhető. További érdekesség, hogy az új munkavállalók túlnyomó többsége nő, és legalább érettségivel rendelkezik.

A mostani adatokból még nem lehet messzemenő következtetést levonni. A munkaerő-piaci aktivitást ösztönző kormányzati lépéseknek kétségtelenül lehettek már pozitív hatásai a kínálati oldalra, s ha azok kiegészülnek a jövőre kilátásba helyezett munkahelyvédelmi csomag intézkedéseivel, akkor a legveszélyeztetettebb csoportok esélyei is javulhatnak az elhelyezkedésre.

A tartós javuláshoz azonban mindenképpen arra lenne szükség, hogy a versenyszektor felülkerekedjen a munkahelyteremtésben, hiszen a közszféra többnyire csak rossz hatékonyság mellett képes erre. Erről pedig most még nem beszélhetünk.

Nincs tehát ok megnyugvásra. Épp lapunk mai számában számolunk be arról, hogy akár negyvenezer megváltozott munkaképességű ember is utcára kerülhet a nyár végéig, miután megszűnt a foglalkoztatásukat segítő egyik bértámogatás, és egy másik is csak augusztus végéig garantált. A vállalkozások versenyképességét rontó kormányzati intézkedések, a kiábrándító hitelezési és beruházási statisztikák ugyancsak arra figyelmeztetnek, hogy a foglalkoztatási adatok akár sokkal jobbak is lehetnének a mostaninál. Az egymillió új munkahely céljának eléréséért ennél bizony jóval többet kell tenni.