Elment a Példakép

85 éves korában elment az utolsó úriemberek egyike: elhunyt Zwack Péter. Nehéz mit mondani, s csak mérhetetlen tisztelet szólalhat meg, a tisztelet és a hála azért, hogy ismerhettük, hogy dolgozhattunk vele. Azt gondolom, hogy kicsit talán mentorként tekinthettem Zwack Péterre.

Óriási űrt hagy maga után, hiszen egyre ritkábban lehet már találkozni hozzá hasonló karizmatikus egyéniséggel, azzal a fajta békebeli világpolgárral, aki még abban a korban nőtt fel, amelyben a diploma, a tanultság, a műveltség érték volt, tanárnak lenni tisztesség és kiváltság, az üzletembereket pedig jól megérdemelt tisztelet övezte. Példátlan üzleti sikerei mellett is megmaradt kedves, udvarias embernek, aki elsőként állt fel, amikor egy hölgy belépett a terembe.

Remek üzleti érzéke segítette hozzá, hogy az emigráció nehézségei közepette is sikeres karriert építsen fel, majd visszatérjen Magyarországra, és felvirágoztassa a családi üzletet. Az elődöktől kapott értékeknek köszönhetően otthon volt minden közegben és minden országban, mindenkit a saját nyelvén tudott megszólítani, és az értékeket közvetíteni tudta saját gyerekei felé is. A racionális üzletember képén persze alkalmanként át tudott ütni a humoros bohémság is, amit a szinte védjegyévé vált hosszú szárú piros zokni is jelzett.

Üzleti tevékenységén túl hálával tartozunk neki a magyar gazdaság fejlesztéséért is. 1987-ben, az üzletemberek közül elsőként tért haza Magyarországra, 1990-ben már a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumának elnöke, 1995 és 1999 között a Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamara elnöke, 2003 és 2004 között pedig a Vállalkozók Országos Szövetségének soros elnöke volt. A politikai szerepvállalása is példa nélkül álló: 1990-ben kinevezték a demokratikus Magyarország első washingtoni nagykövetének, emiatt amerikai állampolgárságáról is lemondott. 1992 és 1995 között a Liberális Polgári Szövetség–Vállakozók Pártja elnöke volt. 1994-ben, a magyar parlamentarizmus történetében egyedülálló módon, négy párt közös jelöltjeként (Agrárszövetség, Fidesz, Liberális Szövetség–Vállalkozók Pártja, SZDSZ) lett Kecskemét független országgyűlési képviselője. 1995 és 1997 között a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja volt. Országgyűlési képviselőként támogatója volt többek közt a kábítószer elleni felvilágosító tevékenységet folytató DADA Alapítványnak, parlamenti tevékenységének központjában a feketegazdaság elleni küzdelem állt, és igen aktívan részt vett Magyarország NATO-tagságának és az Európai Unióba történő belépésének előkészítésében.

Érdemei elismeréseként számos díjat és kitüntetést tudhatott magáénak: 2002-ben, majd 2004-ben az Év Vállalkozójának választották, 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozat). 2008-ban Budapest díszpolgári címével tüntették ki, 2009-ben megkapta a Best of Budapest életműdíjat. 2011-ben – ha nehezen is – sikerült rábeszélni, hogy fogadjon el egy jelölést az Ernst & Young „Az év üzletembere” díjra. A bírálóbizottság egyhangúan ítélte oda neki a Példakép díjat. A díjátadó gálán a gazdasági élet vezető szereplőiből álló közönség hosszú percekig tapsolt felállva, hogy kifejezze tiszteletét Zwack Péter, a sikeres üzletember, a nagyszerű ember, a valódi példakép előtt.

Elvesztettük most ezt a példaképet, és nem tehetünk mást, mint hogy fejet hajtunk annak az embernek az emléke előtt, akitől nagyon sokat tanultunk, és akitől még nagyon sokat lehetett volna tanulni. Akinek tanácsaira mindig számíthattunk – akkor is, mikor egészsége nem volt rendben –, s akinek mondatai hihetetlen tanulságokat hordoztak, de mindig megőrizte azt a derűs nyugalmat, mellyel mindenki mást meg tudott nyugtatni.

Isten veled, Elnök Úr!