Miért nem akar Obama háborút a Közel-Keleten?

A 2011 tavasza óta tartó szír polgárháborús helyzet egyre nagyobb gondokat jelent a nemzetközi diplomácia és a világgazdaság számára. Mint ismeretes, a napokban az ENSZ közgyűlése saját Biztonsági Tanácsát marasztalta el amiatt, hogy nem volt képes a polgárháborús helyzeten enyhíteni és a szír polgárok biztonságát garantálni, míg az Egyesült Államok és az Európai Unió gazdasági szankciókat léptetett életbe a közel-keleti országgal szemben. Ennek egyik következménye lett, hogy a fenti országok leállították olajexportjukat Szíria irányába, ezzel pedig energiahiány alakult ki az országban.

Míg a polgárháború kitörése előtt a szír olajkitermelés napi 400 ezer hordó volt, addig mára 300 ezer hordóra csökkent a volumen. A helyzetet enyhítendő, Venezuela és Oroszország támogatásáról biztosította Basar Asszad kormányfőt, és folyamatos kőolajszállítást ígértek országának.

Ha a fentieket végiggondoljuk, jól látszik, hogy a belső polgárháborús helyzet hamarosan diplomáciai feszültséget okozhat a nagyhatalmak között, ami veszélyeztetheti a közel-keleti olajkitermelés és -szállítás biztonságát. Félő, hogy a közeljövőben a gazdasági csoportok nemcsak Szíria esetében foglalnak állást, hanem olyan országoknál is, mint Irán vagy éppen Egyiptom (ahol jelenleg is komoly belpolitikai feszültség figyelhető meg), ezzel pedig diplomáciai és gazdasági hadszíntérré válhat a közel-keleti térség.

Jelenleg egyre inkább az a kép körvonalazódik, hogy jelentős anyagi károkat szenvednek az embargó sújtotta országok: Iránnak napi közel 130 millió dolláros kieséssel kell számolnia az olajexport-kiesés miatt, míg az eddigi szír károk – csak a gazdasági szankciók miatt – megközelítik a 4 milliárd dollárt. Több elemző is attól tart, hogy előbb vagy utóbb, de Iránnál elszakad a cérna, és lezárja a Hormuzi-szorost. Ez azért ad okot aggodalomra, mert ezen az útvonalon folyik a világ olajszállításának 30 százaléka. Ami viszont még nagyobb problémát jelenthet: Iránnak megvan az ehhez szükséges hadereje.

Az amerikai kőolajtermelést megvizsgálva észrevehetjük, hogy míg az év első felében a kitermelés rendre felülmúlta a várakozásokat, addig a nyári szezonban fordult a tendencia, és már fokozatosan csökkenő kitermelésről és készletekről érkeztek a hírek. Ez a jelenség az elmúlt évben is megfigyelhető volt, és egészen az év végéig tartott a folyamat. Abban az esetben, ha az Egyesült Államokban nem döntenek a kitermelési szint emeléséről, könnyen előfordulhat, hogy a globális kőolaj-kitermelés nem lesz képes a világgazdaság szempontjából ideális volumenre emelkedni, és újból 100 dollár fölött ragadhat az energiahordozó árfolyama, ami érezhető nyomás alá helyezi a világgazdaságot, tovább nehezíti a válságból való kilábalást, visszaveti az ipari termelést és a fogyasztást is.

Jelenleg egy diplomáciai sakkjátszma folyik a közel-keleti térségben. Az ismételni kívánó Barack Obama érdeke az, hogy az energiahordozók ára alacsonyan maradjon, erre szüksége van az újraválasztáshoz. Viszont azt is tudjuk, hogy hivatalban lévő elnök közvetlenül a választások előtt nem indíthat háborút, mivel azzal borítékolná vereségét.

Így aztán Amerika jelenleg sakkot kapott Közel-Keleten, és kénytelen lesz diplomáciai úton megoldani a jelenlegi helyzetet, ami komoly kihívást jelenthet az ország számára, mivel számára különösen kényes terepen kell egyezkednie. Addig azonban, amíg nem sikerül pontot tenni legalább a szír vagy iráni helyzetre, mindenképpen emelkedő kőolajárakra kell számítanunk. Szeptember elejére a crude típusú olaj jegyzése 100 dollárig emelkedhet, ami tovább lassítja a gazdasági növekedés ütemét – vagy gyorsítja a recessziót – az amúgy is érzékeny észak-amerikai és nyugat-európai térségben.

-->