Most sem tudjuk, hogy mit is szeretne a kormány az IMF-től

Az utolsó másfél év szinte minden kormány hivatali idejében a választási előkészületekről szól, a magyar gazdaságpolitikában ilyenkor hagyományosan a szép ígéretek veszik át a főszerepet, amelyek a kezdeti hónapokban még inkább csak rugalmasan, később már egészen szürreális léptékben szakadnak el a valóságtól. Ez akkor is így szokott lenni, amikor az első két évben még higgadt a hangulat, és viszonylag szakpolitikai alapon folyik a munka. Egész félelmetes belegondolni, mi jöhet most, amikor a mögöttünk hagyott hónapokban sem feltétlenül a racionalitás uralta döntéshozóink lépéseit.

Azt például még most sem tudjuk egyértelműen, hogy mit is szeretne a kormány az IMF-től (pontosabban hogy mit tartana a második legjobbnak a lehetetlen verzió után, melynek lényege, hogy adjanak sok pénzt, és ne kérdezzék, hogyan költjük el), pedig ez alapjaiban fogja meghatározni a következő időszakot. Nem tudjuk, milyen lesz a 2013-as költségvetés, melynek a fő számait már el is fogadták, pedig szinte biztos, hogy át kell őket írni.

A teljes bizonytalanság az egyedüli biztos pont az önkormányzati rendszer átalakításában is – olyan apróságokról, mint hogy miből finanszírozzák az államosítandó iskolákat, vagy hogy honnan lesz pénz a városokra, most kell majd eldönteni.

És persze ott a tény, hogy Magyarországon – talán egyedül 2010-et kivéve – a választások előtt minden kormánypárt osztogatással próbált népszerűséget szerezni, nagyjából bele sem gondolva, hogy miből és mikor fizetik meg az árát. Innen szép nyerni.