Az áfacsökkentés csak a vegetálás időszakát hosszabbítja meg

Bár az eredeti 2013-as költségvetéshez képest további több 100 milliárd forintos egyensúlyjavító kormányzati intézkedések szükségeltetnek, a mezőgazdaságban és az élelmiszerszektorban érdekelt szereplők a Vidékfejlesztési Minisztériummal egyetemben legalább 17, de inkább 22 százalékpontos áfacsökkentést szorgalmazna

Feltételezve, hogy sikerül a további megszorításokkal 3 százalék alá mérsékelni a 2013. évi költségvetési hiányt, az élelmiszerek áfájának ilyen arányú mérséklése olyan lyukat ütne a költségvetésben, amelyet egy felelős kormányzat a jelenlegi helyzetben nem vállalhat. Az érintett termelő, feldolgozó és kereskedelmi cégek pedig még egy nemzetközileg ismert és elismert társaságot is megbíztak annak igazolására, hogy a kívánt áfacsökkenés a költségvetés számára nullszaldós játék. Véleményük szerint ugyanis az áfacsökkentéssel érintett szektorban a 30-40 százalékosra tehető szürke-fekete gazdaság kifehéredése megnövelné a tisztes, adózott élelmiszerforgalmat. Igaz, a megbízott nemzetközi cég nem igazolta egyértelműen az érintettek vélekedését, de úgy vélte, hogy a javasolt áfacsökkentés – kisebb-nagyobb kiigazító intézkedésekkel – nem járna nagyobb költségvetési hiánnyal.

Az agrárszektort valamennyire is ismerők számára aligha hihető, hogy a magas áfakulcs az egyetlen oka annak, hogy az ágazatban tűrhetetlenül magas a fekete-szürke gazdaság aránya. Az előző időszakokban valamivel kisebb áfaterhek idején a fekete-szürke gazdaság legalább ilyen, ha nem nagyobb arányú volt. Valójában egy összetett politikai, gazdasági és szabályozási kérdésről van szó, amely sajnos az érintettek „üzleti magatartásában” rögzült. Valószínűleg hamis tehát az a feltételezés, mely szerint az áfacsökkentés utáni szerényebb illegális jövedelem már „nem is éri meg” a kockázatokat. A 30-40 százalékos arány ugyanis éppen azt jelzi, hogy a kockázat igazából nulla körül lehet, így a javasolt áfacsökkentés nem fehéredésre, sokkal inkább a fekete-szürke gazdaság további térhódítására késztet.

Egy adópolitikai intézkedés megítélésénél hosszabb távon a gazdaságpolitikai következmények sem hanyagolhatók el. Nemzetgazdasági szempontból az áfamérséklés többletjövedelmet nem hoz, csak átrendezi az állam és az érintett agrárszereplők közötti jövedelmeket. Ismerve az agrárszektor szereplőinek jelenlegi pénzügyi és gazdasági helyzetét, nagy a valószínűsége annak, hogy az áfamérséklésnél jóval kisebb arányú fogyasztóiár-csökkenést idézne elő, ez pedig aligha gerjeszthet érdemi keresletélénkülést. Az átlagnál nagyobb jövedelműekre az ilyen árváltozás érdemben nincs hatással, de az átlagnál szerényebb jövedelmű családok sem biztos, hogy az árváltozás arányában növelnék élelmiszervásárlásaikat. A drámaian visszaeső élelmiszerexport alakulására pedig az áfacsökkentés közvetlen hatást nem gyakorol.

Bárhogyan csűrjük-csavarjuk: az adott gazdasági helyzetben az áfacsökkentéstől remélt előnyöket aligha várhatjuk, csak annyi biztos, hogy a költségvetés bevétele több száz 100 milliárd forinttal csökkenhet. A jelenlegi és a következő évben is csökkenő, stagnáló reáljövedelem miatt az esetleges belső élelmiszerkereslet-bővülés pedig csupán illúzió. Élelmiszergazdaságunk évtizedes, az utóbbi időben gyorsuló ütemű hanyatlása és a kialakuló félgyarmati struktúra mögött alapvetően gazdaságpolitikai törekvések húzódnak meg, amelyek bizonyíthatóan sem a nemzetközi versenyképességi követelményekkel, sem a hazai adottsággal nincsenek összhangban. Az áfacsökkentés semmit sem old meg, legfeljebb az utóbbi évtizedek vegetálási időszakát hosszabbítja meg – az érdemi kibontakozás legkisebb reménye nélkül.