Akkor már túl voltunk két Matolcsy-csomagon, de a bizottság még mindig nem tartotta elegendőnek a kiigazítást. „Akármennyit mond az Európai Bizottság, azt mi elő fogjuk teremteni” – mondta a magyar kormányfő. Meg is nevezte a forrásokat: bankadó-, közművagyonadó- és energiaadó-emelés, online szerencsejáték-adó.
Elsőre ez irracionális programnak, recesszióba vezető tervnek, nyers fenyegetésnek tűnt. De működött. Az Európai Unió végül racionális döntést hozott, amikor konkrét veszélynek tekintette az irracionalitást, és országjelentésében elfogadta, hogy 3 százalék alatt lesz a magyar hiány. A budapesti kormányról két év után elhitték, hogy valóban meglépi, amivel fenyeget. Ha nem, akkor a Magyarországon működő külföldi bankok és egyéb cégek talán figyelmeztettek is erre. Így végül a bizottság elfogadott olyan tételeket is, amelyeket éppúgy légből kapottnak is nevezhetett volna. A különbség a 2,9 és a 3,1 százalék között oly csekély, hogy annak érdekében nem volt értelme kockáztatni egy újabb Matolcsy-csomagot. Orbán Viktor stratégiája bejött.
Így abban az örvendetes helyzetben vagyunk, hogy bármennyire unortodox is a gazdaságpolitika, most van rá esély, hogy kikerülünk a túlzottdeficit-eljárás alól.
A megvonás mértéke amúgy nem lenne eget verő a főleg egyszeri tételekből álló megszorításokhoz képest, 150 milliárd forint, de a presztízsveszteség óriási volna. És a kabinetnek szintén prioritása az EU-pénzekhez való hozzáférés, talán csak államférfiúi, talán gazdasági érdekcsoporti szempontból is.
Most mindenki jól járt, még azok is, akiknek nem tetszik, hogy egy IMF-hitel híján drágán finanszírozott, hitel nélküli, recessziós és kiszámíthatatlan gazdasági környezetben kénytelenek túlélni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.