A közmunka nem jó munka

Tavaly tavasszal, az első negyedéves GDP-adatok közzététele idején a legborúlátóbb elemzők jósoltak 2012 egészére 0,5 százalék körüli GDP-csökkenést, 2013-ra pedig az összes üveggömb növekedést mutatott. Azóta eltelt 9 hónap, megszületett a negyedik negyedévi adat is – mínusz 2,7 százalék év/év –, 2013-ra pedig már szinte senki sem valószínűsít növekedést. Az NGM persze kivétel, de a tárca előrejelzéseivel eddig sem lehetett bankot robbantani.

A kilátások, főként a – nem csupán 11 százaléknyi munkanélküli számára – mindennél fontosabb állásteremtés szempontjából messze nem rózsásak. Egy, a magyarhoz hasonló nyitott gazdaság számára, amelyben az export és az import együtt eléri a GDP másfélszeresét, a külső piacok alakulása a meghatározó. A hazai GDP-t gyakorlatilag egyedül húzó nettó export ereje pedig feltehetően megcsappant 2012 végén – összhangban azzal, hogy Európa is megtorpant, és a német gazdaság is a várakozásokat meghaladó mértékben esett vissza. A magyar motor beindulásához nagyon kellene a globális gazdaságban várt fordulat, ami az elemzők szerint 2013 második felében következhet be. De mire alapozzák ezt? Arra, hogy a Fed milyen ügyesen tereli a befektetőket a kockázatosabb eszközök felé (még magyar államkötvényt is vettek)? Forgathatják az invesztorok a pénzüket akár a Tippmixen is, attól Magyarországon nem teremnek jó, „válságálló” munkahelyek. Nem tehet csodát a hazai mezőgazdaság sem. Ha az időjárás kegyes, akár fél százalékponttal is hozzájárulhat az idei GDP-növekedéshez, „jó munkahelyek” tömegét azonban még akkor sem várhatjuk tőle. A félreértések elkerülése végett szögezzük itt le: a közmunka nem „jó munka”, az 1 millió új munkahely ígérete szempontjából a közmunkások számának növekedése teljesen irreleváns.

Marad nekünk a bázis- és az Opel-hatás. Meg a remény, márpedig az – miként a szentgotthárdi motorok által hajtott autó – sose kop el.