Bill Gates: félő, nem leszünk képesek finanszírozni a fontos projekteket

A világ legszegényebbjeinek élete soha nem javult még olyan gyors ütemben, mint az elmúlt 15 évben. Optimistaként úgy vélem: 15 év múlva még nagyobb előrehaladásról számolhatunk majd be. Az emberi tudás ugyanis bővül, ezt támasztja alá például az AIDS elleni gyógyszerek fejlesztése és olcsóbbá válása, vagy azoknak az új magoknak a létrehozása, amelyeket használva a szegény földművesek nagyobb termést takaríthatnak be.

A szkeptikusok rámutatnak: manapság egyre nehezebb új eszközöket létrehozni azoknak a leginkább rászorulóknak. Ez az a terület, ahol az innováció nagyon más szerepet játszik a kormányzati és a jótékony intézkedések megítélésekor. A folyamat, amelynek során egyértelmű célokat tűzünk ki, kiválasztjuk a helyes módszert, a visszacsatolás érdekében felmérjük az eredményeket és folyamatosan finomítjuk a megközelítést, abban segít bennünket, hogy olyan eszközöket hozzunk létre és olyan szolgáltatásokat vezessünk be, amelyek mindenkinek hasznára válnak.

Bár optimista vagyok, nem kerülik el a figyelmemet a problémák, amelyekkel szembesülünk, sem az akadályok, amelyeket le kell küzdenünk ahhoz, hogy a haladást a következő 15 évben felgyorsíthassuk. A leginkább aggasztó számomra annak lehetősége, hogy nem leszünk képesek finanszírozni az egészségügyi és fejlesztési projekteket, és hogy nem leszünk képesek felsorakozni a legszegényebbek megsegítése mellett.

Jó hír ugyanakkor, hogy sok fejlődő ország gazdasága már elég gyorsan bővül ahhoz, hogy több forrást biztosíthassanak a legszegényebbek megsegítésére. India például egyre kevésbé függ a külföldi segélytől, és hamarosan eljön az idő, amikor már nem is lesz rá szüksége.

Néhány ország – például az Egyesült Királyság, Norvégia, Svédország, Dél-Korea vagy Ausztrália – növeli nemzetközisegély-büdzséjét, mások – köztük olyan hagyományos adományozók, mint Japán vagy Hollandia – a csökkentés mellett döntöttek. Sok ország van – ilyen az Egyesült Államok, Franciaország, Németország és Kanada is –, amely nem nyilvánvaló, hogy milyen irányvonalat követ.

A segély azonban még mindig nélkülözhetetlen. A legszegényebb országokban élők számára csak így biztosítható a legalapvetőbb szükségletek kielégítése. A segélyre szánt kereteteket sajnos a szinte valamennyi fejlett országot jellemző gyenge költségvetési pozíció veszélyezteti. Ha a választópolgárokat nem tájékoztatják arról, hogy nagylelkűségük milyen pozitív hatást gyakorol, akkor elkerülhetetlen, hogy a közelebb álló témákra koncentráljanak.

Elég egyetlen történet a segélyek nem megfelelő felhasználásáról – amely ráadásul nem is biztos, hogy igaz –, és egész területekre vetül rossz fény. Miként vélekednénk vajon a részvénypiaci befektetésről, ha minden egyes cikk kizárólag a gyengén teljesítő részvényekről szólna, a sikeresekről pedig egy sem?

A múltban a segélyről többnyire annak alapján beszélnek, hogy mekkora összeget használtak fel erre a célra. Most, amikor olyan indikátorokat, amilyen például a gyermekhalandóság, sokkal pontosabban tudunk mérni, puszta tények alapján is látható, milyen hatása van a segélyeknek – hogy például az aközötti különbséget is jelentheti, hogy valaki kap-e AIDS-kezelést – vagy hagyják meghalni. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk, a segélynek job esélye van prioritássá válni.

De vajon a világ felsorakozik-e világosan megfogalmazott célok mellett a következő 15 évben? Az ENSZ, amely a Milleniumi Fejlesztési Célokat a 2015-ig tartó időszakra tűzte ki, már elkezdte lefektetni a követő évekre vonatkozó fő feladatokat. A Milleniumi Fejlesztési Célokhoz hasonlóan az új célok segíthetnek abban, hogy támogató csoportok formálódjanak, hogy emlékeztessék a választókat, mit támogatnak, és hogy mindenki számára mutassák, milyen előrelépés történt a szegények megsegítésében.

A Milleniumi Fejlesztési Célok sikere azt jelenti, hogy sokak látnák szívesen, ha szélesebb keretek közé terjesztenék ki. A szóba jöhető célok között azonban sok van, amely mögül hiányzik az egyhangú támogatás, és ha nagyszámú új célt tűzünk ki – vagy olyan célokat, amelyek csak nehezen mérhetők –, az gyengítheti a lendületet.

A Milleniumi Fejlesztési Célok egységét az adta, hogy legszegényebbek megsegítése állt a középpontban. Könnyen azonosítható volt, hogy kiknek kell összefogniuk a célok elérése érdekében; a csoportok felelőssége mind az együttműködés, mind az elért eredmények tekintetében megállapítható volt. Ha az ENSZ-ben sikerül megállapodni olyan fontos célokról, amilyen például az éghajlatváltozás mérséklése, akkor azt is meg kell vizsgálnia, hogy vajon az-e a legmegfelelőbb megközelítés, ha a feladatot részekre bontjuk, és több különböző csoporttól várjuk a cselekvést.

A legszegényebbek megsegítésében a nemzetközi közösség által az elmúlt 15 évben elért eredmények nem egyszerre születtek meg, hanem egymás után változtatták meg az életeket, így gyakran nem olyan látványosak, mint a nagy visszaesések, amilyen például egy súlyos járvány kitörése.

Az eredményeket, amelyek mögött jó célok, politikai akarat és innovatív megvalósítás áll, időről-időre meg kell ünnepelnünk. Az én elkötelezettségemet az ilyen alkalmak mindig mélyítették.