Elégedettség egy vezető nélküli világban

A fejlődő és a feltörekvő gazdaságok már más szemmel néznek a fejlett országokra. Mikor egy szakember őszinte kétségbeesését fejezte ki amiatt, hogy az igazságtalan kereskedelmi szerződések és a be nem tartott ígéretek miatt a fejlett országok elveszítették erkölcsi tekintélyüket, egy fejlődő országbeli bányatársaság vezetője így vágott vissza: „a Nyugatnak soha, semmilyen erkölcsi tekintélye nem volt”. A gyarmatosítás, a rabszolgatartás, Afrika apró államokra való feldarabolása, a nyersanyagforrások kizsákmányolása az elkövetők szemében a távoli múlt része. Akik mindezek következtében szenvedtek, nem így látják.

Ha van egyetlen téma, amely a Davosban összegyűlt vezetőket leginkább aggasztotta, akkor az a gazdasági egyenlőtlenség. Az egy évvel korábbihoz képest drámai a változás: a leggazdagabbnak nyújtott kedvezmények össztársadalmi hasznát például már senki sem hozza szóba, és csak kevesen akarnak amellett érvelni, hogy szoros összefüggés áll fenn a társadalombiztosítási hozzájárulás és az ellenszolgáltatás mértéke között.

Az amerikaiak és a nem amerikaiak számára egyformán nyugtalanító a felismerés, hogy Amerika már nem a lehetőségeknek az a hazája, amelynek sokáig vallotta magát, globálisan a lehetőségek egyenlőtlensége ennél is súlyosabb. Egy átlagos afrikai humán tőkéjét mindössze néhány száz dollár fejleszti, míg egy gazdag amerikai az államtól és szüleitől erre a célra akár félmillió dollárt is kaphat.

A közgyűlés egyik csúcspontja Christine Lagarde beszéde volt: az IMF vezérigazgatója szerint a valutaalap már jobban aggódik a nők jogai miatti, újra hangsúlyozza az egyenlőtlenség és az instabilitás közötti kapcsolatot, és felismerte, hogy a kollektív béralkuk és a minimálbérek fontos szerepet játszhat az egyenlőtlenég mérséklésében. Bárcsak az IMF Görögországban és másutt indított programjai szem előtt tartanák mindezt!

Az Associated Press kijózanító vitát rendezett a technológia és a munkanélküliség kapcsolatáról. Képesek-e az országok (mindenekelőtt a fejlett világ országai) új, jó munkahelyeket teremteni akkor, amikor a modern technológia robotokkal és más gépekkel tud kiváltani minden rutinjellegű munkát? Európa és Amerika versenyszférája az évezred eleje óta nem volt képes sok jó munkahelyet teremteni. De a GDP-növekedéshez még Kínában és más, bővülő feldolgozóiparral rendelkező országokban is döntően a termelékenység javulásának tudható be.

A Davosban összegyűltek többsége ezeket a problémákat félretéve az euró túlélését ünnepelte. A Draghi-biztosíték, amely szerint az Európai Központi Bank készen áll és képes bármire, ami az euró és bármelyik válság sújtotta állam megmentéséhez szükséges, úgy tűnik, hogy működik, legalábbis egy ideig. Az átmeneti nyugalom azokat igazolta, akik szerint a legfontosabb a hitelesség helyreállítása, és akik abban reménykednek, hogy a Draghi ígérete ingyen nyújtja a hitelességet, mivel azt sohasem kell majd beváltania. A kritikusok persze újra és újra hangsúlyozzák: az alapvető ellentéteket nem sikerült feloldani, és ha az eurót hosszú távon fenn akarják tartani, ahhoz fiskális és bankunióra van szükség, valamint sokkal erősebb politikai egységre annál, amit az európaiak többsége még elfogadna.

A vitákon és másutt elhangzottak a szolidaritás súlyos hiányát mutatták. Egy észak-európai ország magas rangú kormánytisztviselője még a villáját sem tette le, amikor az asztalnál helyet foglalók egyike arról beszélt neki, hogy sok spanyol ma szemétbe dobott konzervekből eszik. „Előbb kellett volna bevezetniük a reformokat” – válaszolta, és tovább falatozta marhasültjét.

Az IMF által a davosi közgyűlés alatt közzétett prognózis jól mutatja, mennyire kettévált a világ: a fejlett ipari államokban a GDP átlagosan 1,4 százalékkal nőhet az idén, a feltörekvő országok gazdasága eközben 5,5 százalékkal bővülhet.

A nyugati vezetők újabban a növekedés és a foglalkoztatás jelentőségét hangsúlyozzák, de semmilyen konkrét intézkedéseket nem javasoltak a célok elérésére. Európában a megszorítások továbbra is napirenden vannak, a szereplők gratuláltak önmaguknak az elért haladás miatt, és újra megerősítették, hogy folytatni kell az Európát recesszióba taszító megszorításokat. Optimizmusra adhat okot, hogy bár a fejlett országok elhibázott politikája a feltörekvő országok gazdaságát is megtorpedózhatta volna, az utóbbiak közül a sikeresebbek a globalizációt jól kihasználva képesek fenntartani a növekedés gyors ütemét.

Miközben az USA-t a republikánusok gyerekes politikai hisztériája bénítja, Európa pedig a rosszul megtervezett euró-projekt túlélésére koncentrál, sokan panaszkodtak arra, hogy a világ vezető nélkül maradt. Az elmúlt 25 év során a két szuperhatalom dominanciáját az egyetlen szuperhatalom uralma követte, így értünk el a jelenlegi, vezető nélküli, többpólusú világhoz. Beszélhetünk G7-ről, G8-ról vagy G20-ról, de a helyzetre leginkább a G0 illik. Meg kell tanulnunk, miként lehet élni és növekedni ebben az új világban.

Copyright: Project Syndicate, 2013.
www.project-syndicate.org