Martonyi: Érdekünk a szabadkereskedelem

- Az utóbbi hetekben, hónapokban egyre többet hallunk arról, hogy az EU milyen országgal tervez vagy indított el szabadkereskedelmi tárgyalásokat. Uniós minisztertársaival együtt tavaly decemberben adott felhatalmazást az Európai Bizottságnak arra, hogy megkezdje a szabadkereskedelmi tárgyalásokat Japánnal, míg Joe Biden amerikai alelnök a napokban azt sürgette, hogy minél hamarabb kezdődjenek meg az egyeztetések az USA és az EU között. Minek köszönhető, hogy a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok most így előtérbe kerültek?
– Miután a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) dohai fordulója, vagyis a globális kereskedelem multilaterális keretekben történő további liberalizációjának folyamata megtorpant, így a kétoldalú és regionális szabadkereskedelmi megállapodások kerültek előtérbe, amiben az EU élen jár, hiszen kereskedelempolitikája a szabadkereskedelem filozófiájára épül. Ennek a folyamatnak a része, hogy az EU mint a világ legnagyobb gazdasága szabadkereskedelmi tárgyalásba kezd Japánnal, a világ negyedik legnagyobb gazdaságával. Ami pedig a második legnagyobb gazdaságot illeti, az Egyesült Államokkal kötendő megállapodás Joe Biden mostani nyilatkozatától függetlenül már évek óta napirenden van. A következő években az uniós kereskedelempolitika legfontosabb kérdése lesz az amerikaiakkal kötendő megállapodás, amelynek kitárgyalása nem lesz könnyű menet. A megbeszéléseken ugyanis elsősorban nem a hagyományos témákról, vagyis a vámok leépítéséről lesz szó, miután ezek szintje már most is elég alacsony, hanem arról lesznek viták, hogy miként lehetne olyan kérdésekben, mint például a GMO vagy az állategészségügy, szellemi tulajdonjog stb. közelíteni a szabályozásokat. Valójában az amerikai, illetve a japán megállapodások lesznek az első olyan esetek, amikor az EU azonos súlycsoportban lévő féllel egyezik meg a kétoldalú kereskedelem liberalizációjáról és a szabályozások közelítéséről. Brüsszeli becslések szerint, ha az EU szabadkereskedelmi megállapodást köt Japánnal és az USA-val, az közel 2 százalékkal növelheti meg az uniós GDP-t. Az EU külső kereskedelmének egyharmada szabadkereskedelmi megállapodások alapján zajlik, ha az unió egyezségre jut Japánnal és az USA-val, akkor ez az arány kétharmadra nő.

– Mennyiben magyar érdek az, hogy a fent említett uniós megállapodások révén még jobban kinyíljon a hazai piac?
– Csak rá kell nézni a külkereskedelmi számainkra. Magyarország az utóbbi években mintegy 7 milliárd eurós többletet halmozott fel évente, vagyis a világ egyik legnyitottabb gazdaságaként rendkívül versenyképesek vagyunk a világkereskedelemben. A magyar többlet mértéke valójában arányaiban jelentősebb, mint a német aktívum. A többi 26 EU-tagországgal szemben a többletünk mintegy 10 milliárd euró, az EU-n belül pedig nincs semmilyen kereskedelmi korlát, ha itt tudunk 10 milliárd eurós pluszt kitermelni, miért ne tudnánk a világ más részeivel is ezt megtenni. Ebből adódóan támogatjuk azt az álláspontot, hogy a szabadkereskedelmi szerződések rendszerének bővítése az uniós gazdaság növekedésének egyik legfontosabb tényezője.

– A Külügyminisztérium által a globális nyitás keretében két éve meghirdetett keleti nyitás miként illeszthető ebbe a folyamatba?
– Teljes mértékben, ugyanis az Európai Bizottság ugyanazt mondja, amit mi vallunk. A Bizottság becslése szerint a következő években a globális növekedés 90 százaléka az EU-n kívüli térségekben, egyharmada Kínában jön létre, így azt javasolja, hogy nyissunk a feltörekvő országok, köztük Kína, India felé. Utóbbi országgal is tárgyal az EU a szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséről, amiben abszolút érdekeltek vagyunk, hogy csak egy példát mondjak: jelenleg minimális szintű a borfogyasztás Indiában, amelynek felfutása az 1,3 milliárd fős országban komoly piacot jelenthet a hazai termelők számára is. Nem Magyarország az egyetlen EU-tagállam, amely keresi az EU-n kívüli piaci lehetőségeket az európai kereslet válság miatti szűkülésére reagálva. Az elmúlt egy-két évben mintegy három százalékkal bővítette az EU az unión kívüli országokba irányuló kivitelét. Ezt az uniós átlagot hozta Magyarország is, amely kereskedelmének 76 százalékát még mindig az unióval folytatja. Mindamellett hazánk a térségbeli országokhoz, például Lengyelországhoz vagy Csehországhoz képest nagyobb arányban bővítette az EU-n kívüli térségekbe irányuló exportját, ami egyértelműen a meghirdetett keleti nyitásnak köszönhető. Mindamellett a távoli országokat megcélzó keleti nyitás mellett az idén meghirdettük a közép-európai évet. Nézzük meg ugyanis a kereskedelmi statisztikákat. Az nem meglepetés, hogy a magyar export több mint 20 százaléka Németországba megy, azonban a listán a 2., a 3. és a 4. helyen szomszédos országok, úgymint Románia, Szlovákia és Ausztria állnak. Ha pedig összesítjük a Közép-Európai Kezdeményezés (KEK) 17 tagországába irányuló kivitelünket – amely Fehéroroszországtól a Nyugat-Balkánig terjedő közép-európai térséget öleli fel, benne Olaszországgal –, akkor azt látjuk, hogy ebbe a térségbe megy exportunk több mint 30 százaléka. Ezen belül a nem uniós KEK-tagok felé pedig dinamikusan bővül és igen jelentős aktívumot termel a külkereskedelmünk. Nem kell nagy geopolitikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy felismerjük, ez a térség, a mi természetes érvényesülési területünk, ahol a legjobban ismernek, elfogadnak minket. Ha pedig a KEK-országokba irányuló statisztikákat alaposabban megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a nemzeti tulajdonban lévő magyar vállalatok, főleg a kkv-k kivitele ebben a térségben messze nagyobb arányt képvisel, mint a távoli országokban. A hazai kkv-k kivitelének 60 százaléka ugyanis ebbe a régióba irányul. Persze a külgazdasági politikának alapvető feladata, hogy a távoli országokban is segítse a kkv-k kivitelét, amire már kiépültek, készülnek különböző technikák, mint például a kereskedőházak rendszere.

– Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter egy országgyűlési képviselői kérdésre adott minapi válaszában közölte, hogy egyeztetések folynak tárcája és a Külügyminisztérium között a külgazdasági szakdiplomata-hálózat keleti nyitással összhangban lévő bővítésének lehetőségeiről. Hol tartanak a két tárca közötti egyeztetések?
– Egyetértek a külgazdasági szakdiplomata-hálózat bővítésével, mindamellett a Külügyminisztériumhoz tartozó diplomatáknak is központi feladatuk a gazdasági érdekek kezelése, előmozdítása, akár a kivitel erősítéséről, akár befektetések vonzásáról legyen szó. Nagyon sok országban a külképviseleti munka döntő része ugyanis gazdasági természetű. Emellett céljaink között szerepel a külképviseleti hálózat bővítése is, miután az utóbbi években a költségvetés helyzete miatt több képviseletet be kellett zárni. Már folyik az előkészítő munka öt-hat helyszín esetében, de ez mind a költségvetés helyzetétől függ. Bizonyos országokba mindenképpen vissza kell menni, tervünk az, hogy Malajziában és Chilében ismét megnyitjuk a nagykövetséget, ahol még 2009-ben szűnt meg a képviselet.

– Milyen adatot produkálhat idén a magyar külkereskedelem? Legfőbb piacunk, Németország ugyanis az elemzői várakozások szerint az első negyedévben várhatóan recesszióba süllyed.
– 2012. első 11 hónapjában az exportunk 0,8 az import 0,9 százalékkal bővült, minden esély megvan arra, hogy ezt a szintet idén is sikerül tartani főként azért, mert az elemzők azt is mondják, hogy az év második felében ismét lendületbe jön a német gazdaság. A hazai gazdaság teljesítménye szempontjából létfontosságú, hogy az exportot szinten tudjuk tartanai, miután a belső fogyasztásra nem számíthatunk húzóerőként.

– Több elemző szerint azonban jelentősen segítene az ország helyzetén, ha megkötnénk az IMF-megállapodást, ugyanis az növelné a piaci bizalmat az országgal szemben, amely többek között a céges hitelezés beindítását eredményezhetné. Orbán Viktor kormányfő és az IMF külkapcsolatokért felelős igazgatójának napokban tett kijelentései alapján ki lehet mondani, hogy végérvényesen véget ért az IMF-fel való tárgyalássorozat?
– Az IMF annyit közölt, hogy a tárgyalások fel vannak függesztve. Azt, hogy a tárgyalások folytatódnak-e majd, most nem lehet megmondani. Amit tudni lehet, hogy az ország adósságának refinanszírozása biztosítva lesz. Emellett tavaly jelentősen nőtt a refinanszírozás belföldi hányada, ami egy rendkívüli fontos szempont, legalább annyira mint, hogy mennyi az államadósság mértéke a GDP-hez viszonyítva.