Többet kellene tenni

A legutóbbi OECD-jelentés szerint Németországba túlságosan kevés képzett munkavállaló érkezik. Nagyobb erőfeszítéseket kellene tenni annak érdekében, hogy az ország ebben a tekintetben vonzóbb célponttá váljon.

A külföldiek munkavállalásáról szóló OECD-jelentés szerint Németország jelentősen lemarad más OECD-tagállamok mögött a nem-európai országokból érkező, képzett munkaerő befogadása tekintetében, holott a német bevándorlási rendszert viszonylag nyitottnak és kevéssé bürokratikusnak tartják.

A jelentés a Német Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége (DIHK) felmérésén alapul, amelyben 1113, legalább 10 főt foglalkoztató vállalat vett részt. Azoknak a vállalatoknak a felében, amelyek nem vettek fel külföldieket annak ellenére, hogy voltak betöltendő álláshelyeik, fel sem merült, hogy külföldieket alkalmazzanak. A megkérdezettek 30 százaléka arra panaszkodott, hogy egy külföldi alkalmazása túlságosan bonyolult, és hogy a jelentkezők nem beszélnek megfelelő szinten németül.

A német cégek az EU-n kívüli és az Európai Szabadkereskedelmi Övezetbe tartozó országokból nagyjából 25 ezer dolgozót vettek fel, ez a teljes lakosság csupán 0,02 százaléka. Az OECD szerint ebben tekintetben az Egyesült Királyság, Írország és Dánia sokkal sikeresebb volt. Mivel a német cégek – már csak földrajzi adottságaik miatt – mindig is erősen Európára koncentráltak, az összehasonlítás nem mond túl sokat.

A német munkavállalók fele Kelet-Európából érkezik (20 százalékuk Lengyelországból, 13 százalékuk Romániából, 6-6 százalékuk Bulgáriából és Magyarországról), a nem európai migránsok aránya mindössze 20 százalék.

Az angolszász országokkal való összehasonlításból a nyelvtudás jelentősége miatt nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket. Az Egyesült Királyságban 2011-ben munkát vállaló külföldiek 60 százaléka három országból, Ausztráliából, Indiából és az Egyesült Államokból érkezett. Ha Kanadát, Új-Zélandot és a többi egykori gyarmatot is figyelembe vesszük, akkor azoknak az aránya, akiknek anyanyelve az angol vagy jól beszélik a nyelvet, eléri a 70 százalékot. A német vállalatok nem meríthetnek ekkora méretű németül beszélő munkaerőforrásból.

Többet elárul a Dániával való összevetés, ott ugyanis a nyelvi problémák nyilvánvalóan kisebb problémát jelentenek. A magyarázat minden bizonnyal a nyitottabb vállalati kultúrában keresendő, amelyben az angol mint „munkanyelv” sokkal inkább elfogadott. Utópikus a feltételezés, miszerint Németország külföldi munkaerő-szükséglete kielégíthető németül folyékonyan beszélő letelepedőkkel. A képzett munkaerő hiányát ráadásul sok területen a demográfiai folyamatok is súlyosítják.

Az OECD ajánlásai – az anyaországokban erősíteni kellene a munka-specifikus németnyelv-oktatást, és vonzóbbá kellene tenni az országot a külföldi tanulók szemében – önmagukban nem oldják meg a problémát. Ha a képzett munkavállalók olyan országokban, mint Dánia, angolul is dolgozhatnak, akkor ott egyszerűen jobbak a munkaerőpiaci lehetőségeik, mint Németországban. Nem meglepő tehát, ha a betöltetlen németországi állásokra nincs elegendő jelentkező.

Új megközelítésre van szükség akkor is, ha figyelembe vesszük a német gazdaság által elveszített szellemi potenciált. A vállalatok, különösen a közepes méretűek ugyanis egyre jobban szenvednek a munkaerőhiánytól, ugyanakkor – az OECD jelentése szerint – külföldieket csak nagy nehézségek árán tudnak alkalmazni. A megkérdezett vállalatok nagyjából 90 százaléka említette a német nyelvtudást a döntő kritériumok között – többen, mint a szakképzettség szintjét vagy a szakmai tapasztalatot. Szükség lehet tehát az angolul jól beszélő, képzett jelentkezők rugalmasabb befogadására és a német nyelv szakmai szempontokat előtérbe helyező oktatásra is.

www.dbresearch.com