A világ jobban teljesít

Évszázadok óta folyik a vita az optimisták és a pesszimisták között a világ állapotáról. A pesszimisták olyan világot látnak, amelyben egyre több ember él, az élelem azonban kevesebb, a források iránti növekvő igény hiányhoz és háborúkhoz vezet, a termelés kapacitásának növekedése pedig erősebb szennyezéssel és globális felmelegedéssel jár együtt. Az optimisták ezzel szemben vidáman azt állítják: minden – az egészség, az életszínvonal, a környezet minősége stb. – egyre jobb.

2013.10.24., csütörtök 05:00

Ahelyett, hogy a tényeket és a történeteket valamelyik nagy – a haladásról vagy a bukásról szóló – narratívába kényszerítenénk, helyesebb, ha sorra vesszük az emberi létezés legfontosabb területein bekövetkezett változásokat. A világ 21 kiváló közgazdászával együttműködve erre tettem kísérletet, az eredmény hamarosan könyv formájában is megjelenik. Tíz téma (köztük az egészség, az oktatás, a háború, a nemek közötti egyenlőtlenség, a légszennyezés és az éghajlatváltozás) vonatkozásában elkészítettük az elmúlt 150 év mérlegét. A szakemberek a következő kérdésre válaszoltak: mekkora volt a probléma relatív (GDP-arányos) költsége évekre lebontva 1900-tól 2013-ig, és mekkora lehet 2050-ig. Az 1990 óta eltelt időszak trendjei közül több megdöbbentő is akad.

Kezdjük a nemek közötti egyenlőtlenséggel. 1900-ban a globális munkaerőnek a nők mindössze 15 százalékát adták. Még ha figyelembe vesszük a nők taníttatásából eredő többletköltségeket és azt, hogy valakinek a „fizetetlen” házimunkát is el kell végeznie, az ebből eredő veszteség 1900-ban a globális GDP 17 százalékára rúgott. Manapság, amikor több nő dolgozik, a bérek közötti különbségek pedig kisebbek, a veszteség 7 százalék, amely az előrejelzések szerint 2050-re 4 százalékra csökken.

Valószínűleg sokakat meglep, hogy a klímaváltozás „dollárosított” hatása döntően és növekvő mértékben pozitív: 1900 és 2025 között a globális GDP nagyjából 15 százalékára emelkedik. Ennek oka, hogy a globális felmelegedésnek ellentétes hatásai vannak, és ameddig a felmelegedés szerény mértékű, addig a pozitívak vannak túlsúlyban. Mivel a szén-dioxid műtrágyaként hat, magasabb szintje segítette a mezőgazdasági termelést: ez a legerősebb, a globális GDP 0,8 százalékának megfelelő pozitív hatás. A felmelegedés miatt a fagyhalálok száma csökkent, méghozzá jobban, mint amennyivel több áldozatot az extra forróság követelt. Hasonlóan, a fűtés költsége nagyobb mértékben csökkent, mint amennyivel a hűtésé emelkedett: ez 0,4 százalékos pluszt jelent. A globális felmelegedés ugyanakkor növelte a szárazságot, és negatívan hatott egyes ökoszisztémákra (például a lápokra): az előbbi a globális GDP arányában 0,2 százalékos, az utóbbi nagyjából 0,1 százalékos költséget jelent. Ahogy azonban a hőmérséklet emelkedik, a költségek nőnek, az előnyök pedig csökkennek. 2070-re a globális felmelegedés a világ számára már nettó költséget fog jelenteni – helyes tehát, ha jelentős energiát fordítunk költséghatékony megoldások keresésére.

A becsült költségek alapján a világ legnagyobb környezeti problémája jelenleg a beltéri légszennyezés, amely napjainkban évente 3 millió emberéletet követel – ez megfelel a globális GDP 3 százalékára rúgó veszteségnek. De 1900-ban még ez a tétel is 19 százalék volt, és az előrejelzés szerint 2050-re 1 százalékra csökken.

Az emberek várható élettartama a 18. század végéig alig nőtt, de aztán drámai változás következett be: a globális átlag 1900-ban 32 év volt, jelenleg 69, és a becslések szerint 2050-ben már 76 év lesz. Ez mindenekelőtt a gyermekhalandóság csökkenésével magyarázható. 1970-ben csak a gyerekek nagyjából 5 százalékát oltották be kanyaró, tetanusz, szamárköhögés, torokgyík és paralízis ellen. 2000-ben ez az arány már 85 százalék volt, aminek eredményeként évente 3 millió emberéletet sikerül megmenteni. Ha az egész 20. század a világbéke jegyében telt volna, egy évre lebontva annak sem lett volna nagyobb pozitív hatása. A sikerben sokan közreműködtek. A Gates Foundation és a GAVI Alliance több mint 2,5 milliárd dollárt költött vakcinákra, és további 10 milliárd dollárt ígér. A Rotary Club, a WHO és mások erőfeszítéseinek eredményeként 1979 óta a paralízis-előfordulások száma 99 százalékkal csökkent. A rossz egészségi állapotból eredő költségek összege, amely a 20. század elején még elérte a GDP 32 százalékát, jelenleg nagyjából 11 százalék, és 2050-re ennek is a felére csökkenhet.

Az optimistáknak ugyan nincs mindenben igazuk (a biodiverzitás csökkenése például a 20. században a GDP 1 százalékának megfelelő költséget jelentett), az általános kép azonban egyértelmű. A sorra vett témák többsége azonban a GDP 5–20 százalékának megfelelő javulást mutat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a gondok megszűntek. Az egészséggel és az oktatással kapcsolatos problémák – ha nem régi súlyukkal, de – továbbra is jelen vannak, ahogy az alultápláltság, a légszennyezés, a nemek közötti egyenlőtlenség és a világkereskedelem is ad megoldandó feladatokat.

A realistáknak el kell fogadniuk: a világ ma sokkal jobban teljesít. A felmérés azt mutatja, hogy a még jobb 2050 érdekében még további kihívásoknak kell megfelelnünk. A figyelmet azonban nem arra kell fordítanunk, amire leghangosabb csoportok a legrémisztőbb történetekkel hívják fel a figyelmet, hanem arra, ahol – objektív mérlegelés alapján – a legtöbbet tehetjük a javulás érdekében.