Az európai elit már beárazta a magyar miniszterelnököt

A kormányreklámokból rendszeresen értesülhetünk róla, hogy Magyarország jobban teljesít. Bár homokszem mindig kerülhet a gépezetbe. Mert ha a magyar labdarúgást nézzük, akár klub- akár nemzeti válogatott szinten, azonnal észrevehetjük, hogy valami nem stimmel. Válogatott labdarúgóink a múlt pénteki hollandok elleni 8-1-es vereséggel elintézték, hogy a 2014-es világbajnokságon sem lesznek ott, nem mintha ez meglepetésnek számítana. Ilyen szégyenteljes fiaskó után Demagógiában az emberek többsége felháborodva fogadja, hogy változatlanul tíz- és százmilliárdokat emészt majd fel a stadionprogram közpénzen, de elfelejtik, hogy ez komoly és nem csupán sport célú befektetés, és különben is: 2018-ban is rendeznek foci vb-t, 2022-ben is, 2026-ban is – soroljam még?

Komolyabb országokban egyébként nem kötik össze a labdarúgás teljesítményét a gazdaságéval, s mivel Magyarországot mindenképpen a komolyabb országok közé soroljuk, a jobban teljesít szlogennel neki lehet menni akár egy parlamenti választásnak is. A jobban teljesítés természetesen nem csak belügy, hanem olyan feladatok tömege, amelyet a határokon túl is képviselnie kell a kormányzó hatalomnak. Képviseli is rendesen a magyar miniszterelnök, bár a második kormányzati ciklus végefelé közeledve érezhetően kevesebb időt fordít a külföldi utazásaira, mint ahogy azt például 2011-ben tette. Az irány is más lett, ebben az évben például a nagy európai vizitekből alig jutott, az Egyesült Államok csúcsdiplomáciai becserkészése szintén várat magára, a keleti nyitás ellenben jelentősen teret nyert, Moszkva újbóli felfedezése mellett Ázsia és az arab országok élvezik a kormány(fő) kitüntető figyelmét. A gazdaságban és a gazdaságpolitikában nem egyik napról a másikra történnek a váltások és a látványos eredmények, ezért a második Orbán-ciklus legfeljebb a megalapozás korszaka, nem több.

Hogy ne legyünk igazságtalanok, az európai színtéren a magyar miniszterelnök Brüsszelt és az Európai Uniót rendkívül fontosnak tartja, már csak azért is, mert ez a csökönyös európai közösség nem mindenben ért egyet a magyar elképzelésekkel, és mivel bőven van, amit szóvá tesz, Orbán Viktornak folyamatosan készen kell állnia, hogy újabb és újabb csatákat vívjon meg.

Mindez Londonban is szóba került, amikor Orbán a brit kormányfővel, David Cameronnal folytatott megbeszélést, és amikor a tekintélyes Királyi Külügyi Intézetben tartott előadást. A Fidesz kommunikációs stratégiájának része, sőt, alapja, hogy egy-egy témát következetesen, fáradhatatlanul ismételget. Orbán ezt viszi tovább külföldön, most éppen a rezsicsökkentés kérdésében csatározik, és ha kell, akkor a legkapitalistább országokban is meg akarja értetni a hallgatóságával vagy tárgyalópartnerével: a magyar kormány számára az emberek sokkal fontosabbak, mint a „bukott baloldallal” együtt érző multik, akik az új módi szerint kevesebb profitot tudnak zsebre vágni. A kormány szerint ez nyilván nem baj, hiszen a rendszerváltozás óta éppen eleget zsebre vágtak már bankár testvéreikkel együtt.

Úgy gondolom, az európai gazdasági és politikai elit „beárazta” már a magyar miniszterelnököt és kormányát, pontosan tudja, hogy a legváratlanabb ötletekkel és adókkal képes meglepni a tőkés világot Magyarországon éppúgy, mint külhonban. Mégse higgyük, hogy Orbánék néhány területen nem játszanak úttörő szerepet, banki különadókat például más országokban is kivetettek – még ha nem is pontosan a magyar mintát követve.

A legfontosabb miniszteri posztot betöltő Varga Mihály (nemzetgazdasági tárca) mintegy a fentiek bizonyságául jó hírekkel szolgált a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank országcsoport értekezletei után, mondván, növekedett a befektetői érdeklődés. Mivel nem vagyunk program-ország, nyugodtabb, stabilabb légkör alakult ki körülöttünk. Láthatja mindenki, nincs baj egy szál sem. Csak az a lehetetlen magyar foci ne lenne!