Egészségügyetlenség

Mond még valakinek valamit az, hogy „faluszűrési program”? És a „komplex prevenciós fogászati program”? Tíz éve sincs, hogy ilyen néven futottak népegészségügyi projektek több száz millió forintból, több száz szakember bevonásával. Mégis, nyom nélkül elhaltak, ahogyan ezeken kívül még több tucat hasonló kezdeményezés.

A népegészségügyi – korszerűbb megfogalmazásban egészségfejlesztési – programok Magyarországon jellemzően igen rövid életűek. Nem mintha a megbetegedési és halálozási statisztikák alapján ne lenne rá okunk, hogy évtizedeken át működtessünk dohányzásról leszoktató, egészséges életmódra nevelő vagy szűrőprogramokat, hanem azért, mert ahhoz, hogy ezeket sikerrel végigvigyük, nagyon sok pénzre és a célokat illetően még nagyobb egyetértésre van szükség. A nagyon sok pénz alatt nem néhány milliárd forintot kell érteni, mert még a tízmilliárd is csupán azt jelenti, hogy fejenként 1000, azaz ezer magyar forintot lehet megelőzési-felvilágosítási célokra költeni. Az összefogáson pedig nem azt, hogy a parlament elfogad egy országgyűlési határozatot, amihez nem csak pénzt nem kell rendelni, de a megvalósulását sem lehet számon kérni (lásd az Egészség Évtizedének Népegészségügyi Programját 2003-ban.)

Ha se pénz, se közös akarat, akkor marad a retorika: Mikola István 2001-ben „totális népegészségügyi offenzívát” hirdetett, és nem kevésbé hangzatos a Szócska Miklós idei „népegészségügyi mozgósítása” sem. E mellett azért fontosak az adott pillanatban igen látványos akciók, plakátok és tv-szereplések. Mert ezek ugyan nagy valószínűséggel semmilyen jótékony hatással nem lesznek az egészségi állapotunkra, viszont kellőképpen alátámasztják, hogy az adott kormány sem tétlenkedik. Ha pedig ehhez még saját forrás sem kell, mert van uniós, annál jobb. A részletekre évek múlva már úgysem emlékszik senki.