Élelmiszer-ipari kihívások

A KPMG „Mezőgazdaság és élelmiszer-értéklánc: az együttműködés egy új korszakába lépve” című jelentése három kategóriába – változékonyság, komplexitás és minőségbiztosítás – sorolja az agráriumhoz kapcsolódó legfőbb kihívásokat, amelyekre az élelmiszerlánc valamennyi szereplőjének – alapanyag-beszállítók, gazdálkodók, kereskedők, élelmiszergyártók, viszonteladók, fogyasztók – válaszstratégiát kell kidolgoznia.

A változékonyság legfontosabb tényezője az éghajlat-változás és a számos társadalmi folyamat által meghatározott terményár-ingadozás. Az egyre szélsőségesebb éghajlati jelenségek (aszály, árvíz) a vetőmagot szállító cégekre hatnak leginkább, esetükben a válasz a stressz- és hőmérséklettűrő vetőmagok előállítása. A növényvédő szereket gyártó cégek a nitrogén-felhasználás hatékonyságának növelését helyezhetik előtérbe, a termelőknek pedig a környezetvédelmi sztenderdekre és előírásokra kell választ adniuk, egyebek mellett széndioxid-kibocsátás mérséklésével. A kereskedelmi vállalatok számára a kereslet és kínálat földrajzi eltolódása jelenti a legnagyobb kihívást, ami logisztikai és infrastrukturális fejlesztéseket tesz szükségessé.

A komplexitás terén az IT-fejlesztések új megoldásokat (pl. precíziós gazdálkodás) kínálnak és lehetőségeket (pl. információs asszimetria csökkenése) teremtenek az alapanyag-beszállítók és gazdálkodók számára. A viszonteladóknak alkalmazkodniuk kell az online vásárlás fokozódó térnyeréséhez, és ez megváltoztathatja az élelmiszergyártók és a fogyasztók közötti interakció formáját is. A feltörekvő piacok folyamatos növekedése a teljes élelmiszerláncban új lehetőségeket hoz magával, amit elsősorban az input szektor – vetőmag, növényvédő szerek, műtrágyatermelők és beszállítók – tud kiaknázni, de regionális kereskedelmi egyezmények útján helyzetbe kerülhetnek a nagy- és kiskereskedelem szereplői is.

A minőségbiztosítás kategóriájában meghatározó jelentőségűek az élelmiszerbiztonságra, a nyomon követhetőségre és az élelmiszerek előállításának átláthatóságára irányuló adminisztratív intézkedések. Az egyre szigorodó előírások és sztenderdek fokozódó nyomást gyakorolnak az értéklánc szereplőire, de az ezzel kapcsolatos növekvő költségeket prémium árak formájában érvényesíteni lehet a fogyasztók felé. Ahogy a GMO-probléma kikényszerítette a termelőkből a terménycímkézést, úgy a fogyasztók más, a termék előállításával kapcsolatos környezeti-társadalmi elvárásai is újabb és újabb tanúsítványok bevezetéséhez vezet. Tipikusan ilyen a Fairtrade, amellyel a csatlakozó élelmiszergyártók, illetve viszonteladók vállalták, hogy javítják a beszerzésükkel és működésükkel kapcsolatos folyamatok fenntarthatóságát.

A fent említett, az élelmiszerlánc különböző szereplőihez specifikusan kapcsolódó stratégiai lépések mellett léteznek általános érvényű stratégiák is, amelyek valamennyi szereplőre nézve relevánsak. Ilyen az agilis és határozott reagálás a változásokra, a diverzifikáció előtérbe helyezése, vagy az üzleti intelligencia erősítése.

A stratégiák hatásos alkalmazásának előfeltétele a szereplők közötti együttműködési formák létrehozása, vagy a már meglévő együttműködések hatásfokának további javítása. Az integráció erősödésének jól látható jele, hogy az egész láncban tovább növekszik mind a laza szerződéses együttműködések, mind a kizárólagos szerződések, mind pedig az összeolvadások, felvásárlások száma.