Miután megnyert egy országos népdaléneklési versenyt, Herczeg Flóra úgy döntött, nem indul több megméretésen. Aztán az István, a király miatt mégis kivételt tett,

El kell utaznia, mondja, ezért korai időpontot beszélünk meg. A ház előtt Süti nevű kutyája fogad, majd ő jön ki elénk, mosolygósan, ahogy mindig is láthatjuk. Kiegyensúlyozottnak tűnik, s mint mondja, jól is érzi magát. Herczeg Flóra most éppen új zenekarával dolgozik, amikor pedig nem próbál, olyan, mint bármelyik másik háziasszony. Boldog, tavaly nyáron férjhez ment, mindig is meghatározó volt számára a család.

– Él egyfajta kép az emberekben rólunk, s azt kell mondjam, hogy az igaz – kezd mesélni. – Mindig is összetartottunk, s ha csak feleannyira nevelném jól a gyermekemet, mint engem a szüleim, már örülnék. Felnőtt fejjel látom talán jobban, mennyire meghatározó volt a gyermekkorom. Édesanyám zenetanár, testvérem zenész, tehát a példa adott volt a családban, sokszor viccelődtünk is, hogy kellene egy zenekart alapítanunk, de azért nem rendeztünk filmekbe illő családi koncerteket... Hétéves voltam, amikor azt mondtam, zongorázni vagy hárfázni szeretnék. Utóbbi drága volt, így az előbbi lett. Sajnos azonban abbamaradt, ma már bánom, ahogyan azt is, hogy elblicceltem a szolfézst. Meghatározó volt az is, hogy gyerekkoromban néptáncoltam, nagy örömmel emlékszem vissza például a Téka Táborokra. Ugyancsak fontos beszélni a Szederinda Néptáncegyüttesről, amelynek tíz évig voltam aktív tagja. A huszonötödik évfordulót ünneplő gálán arról beszéltünk a lányokkal, hogy az a közösség erősebb volt számunkra, mint az iskolai. Rengeteg időt töltöttünk együtt, s az ott köttetett barátságok a mai napig működnek – ez azért sok mindent elmond. Sok helyen jártunk, Hollandiában, Franciaországban, Törökországban, Lengyelországban, s nem mondom, hogy nem töltött el büszkeséggel az, hogy mindenhonnan díjjal jöttünk haza...

Az, hogy a népdalénekléssel kezdett foglalkozni, iskolai énektanárának, Pribéliné Téglás Andreának köszönhető, aki versenyekre vitte. Így ismerkedett meg Fajcsák Attila népzenésszel, aki szárnyai alá vette. Ma már kevesen gondolnák, de Flóra akkoriban – bár nagyon élvezte az éneklést – nem gondolta, hogy erre teszi majd fel az életét. Nem szerette a versenyeket, azok légkörét. Amikor pedig 18 esztendősen Sellyén megnyert egy országos megméretést, úgy döntött, többé nem fog versenyezni, s a Debreceni Egyetemre jelentkezett, francia szakra. Az énekléssel azonban nem hagyott fel, sőt.

– Egyik éjszaka nem tudtam aludni, s mint minden ember, én is gondolkodtam – idézett fel egy, a pályafutása szempontjából kulcsfontosságúnak bizonyuló pillanatot. – Úgy döntöttem, kiadok egy lemezt, és annak teljes bevételét felvidéki és kárpátaljai iskoláknak adományozom. A Zúgadoz ez erdő sok szép énekszótól című album – amelyet diákhitelből finanszíroztam – hétszáz példányban kelt el. Nyilván nagyon szép emlék ez nekem, s megérte, de miután a felvett összeg négyszeresét kellett visszafizetnem, beláttam, nem ez életem üzleti vállalkozása – teszi hozzá nevetve.

Az újabb nagy kalandot és nagy szerelmet a Narco Polo zenekar jelentette. A sok sátras, tábortüzes élmény között szóba kerül Balatoni Boli Endre, a máig ismeretlen körülmények között külföldön elhunyt zenésztárs, s az igazi örömmuzsikálások. No és persze a Társulat és az István, a király: a B oldal első száma, amelyet csukott ajtó mögött nagy hangerővel lehetett csak hallgatni. Érdekes: a 2000-es egri előadásban Flóra táncosként szerepelt...

– Mint minden népdalénekesnek, nekem is az volt a vágyam, hogy Sebestyén Márta után én énekelhessem Réka szerepét. Visszagondolva, nem is értem, miért jelentkeztem a műsorba, a középdöntőn világossá is vált számomra: itt nem népdalénekest keresnek. Láttam Simon Bogit, aki később Gizellát játszotta, hogyan áll, hogyan játszik, s éreztem, nem vagyok színész, nem vagyok ide való. Törvényszerűnek éreztem, hogy kiestem, s nagy meglepetésemre mégis beszavazott a közönség. Innentől pedig nem volt megállás, beleszerettem ebbe a világba. Persze, hozott jót is, rosszat is, de soha nem bántam meg. A végét volt igazán nehéz megélni, azt, hogy az embernek felpörög az élete, s ha folytatni akarja, muszáj a saját lábán megállnia, ami nyilván sokkal nehezebb – beszélt karrierje kezdetének nehézségeiről Flóra.

Az évek során mintegy kétszázezer ember láthatta az István, a királyban Flórát, aki időközben megalapította a Veszelka Kommandó nevű együttest, ám a lemezbemutató turné után úgy érezte, nem tud hozzátenni többet a zenekarhoz, ezért kilépett. A Társulat óta énektanárhoz jár, s mint mondja, Pusztai Jánosné Ida néni segítségével rengeteget fejlődött. A hangos zenét így cserélte líraiabbra, Gonda László zongorista-előadóművésszel kezdett dolgozni, aminek gyümölcseként 2011-ben Presser Gábor dalaiból adott ki albumot, Ringass még címmel. Majd gondolt egyet, és visszatért a gyökerekhez.

– Bevallom, hiányoztak a népdalok. Tudtam, hogy azok úgy jók, ahogy vannak, de éreztem, hogy a „kihajlott a bazsarózsa az udvarra” típusú szövegek már nem az én korosztályomhoz szólnak, ezért új utakat kerestünk. Előbb a Góbé zenekarral, most pedig új együttesemmel, a Például Igennel. A szövegeket a férjem írja, a dallamok pedig a népdalkincsből merítkeznek, de – Sebestyén Áron zeneszerző barátomnak köszönhetően – mégis valami újról van szó. Egyfajta előfutára volt ennek a gondolatnak az Ufó lettem, édesanyám című dal, ami itt született a házunk teraszán, s mindannyiunkat meglepett, hogy már százezres letöltésnél, nézettségnél jár. Nemrég pedig elkészült az albumunk, amelyet remélem, karácsonyra már a boltokban is kapni lehet. Úgy érzem, megérkeztem valahova, s aki eddig meghallgatta, azt mondta: „ez az”.

– Nagy kaland volt, huszonegy évesen Cataniaba kerültem, az Etna lábához. Mindig is szerettem volna egyszer a tengernél lakni, s akkor ez megadatott. Persze, féltem is, sok vad pletykát hallottam, ezért az első héten csak lehajtott fejjel, a táskámat szorosan magamhoz ölelve mentem végig az utcán. Sokan megállítottak, míg végre kiderült, nem bántani akarnak, egyszerűen csak kedvesek az emberek – meséli mosolyogva. Végül mégsem a tanári pályát választotta, s ha már munka, hozzáteszi: nincs mese, végérvényesen beleszeretett a színházba. – Voltak szép szerepeim, de a kőszínházban sajnos még nem tudtam megvetni a lábam. Nemrég egy csalódás után döbbentem rá arra, hogy annyira fontos számomra Eger, hogy egyszer itt szeretnék játszani. Persze lehet, hogy én sem teszek érte eleget – a meghallgatásoktól kiver a víz –, de a távlati cél mindenképpen a színpad és a színház – árulta el az öntudatos művésznő.

– Nagy kaland volt, huszonegy évesen Cataniaba kerültem, az Etna lábához. Mindig is szerettem volna egyszer a tengernél lakni, s akkor ez megadatott. Persze, féltem is, sok vad pletykát hallottam, ezért az első héten csak lehajtott fejjel, a táskámat szorosan magamhoz ölelve mentem végig az utcán. Sokan megállítottak, míg végre kiderült, nem bántani akarnak, egyszerűen csak kedvesek az emberek – meséli mosolyogva. Végül mégsem a tanári pályát választotta, s ha már munka, hozzáteszi: nincs mese, végérvényesen beleszeretett a színházba. – Voltak szép szerepeim, de a kőszínházban sajnos még nem tudtam megvetni a lábam. Nemrég egy csalódás után döbbentem rá arra, hogy annyira fontos számomra Eger, hogy egyszer itt szeretnék játszani. Persze lehet, hogy én sem teszek érte eleget – a meghallgatásoktól kiver a víz –, de a távlati cél mindenképpen a színpad és a színház – árulta el az öntudatos művésznő. Névjegy Név: Herczeg Flóra

Született: 1984. december 16.

Szülővárosa: Miskolc, magát mégis egriként tartja számon

Foglalkozása: énekesnő (nem túl büszke pályaelhagyó pedagógus)

Család: házas, férje Ipacs Géza reklámgrafikus, marketingszakember, gyermeke nincs

Lakhelye: Eger

Első sikere: tizennyolc évesen megnyert egy országos népdaléneklési versenyt

Albumai: Zúgadoz ez erdő sok szép énekszótól (2004), Társulat – István, a király (2007), Veszelka Kommandó (2009), Ringass még – Presser Gábor dalai (2011), Például Igen – Mi jöhet még? (2013)

Színházi szerepei: Réka (István, a király), Cinka Panna (A fejedelem), Égi Mária (Csíksomlyói passió), Isten rabjai (Margit), Tündér (Eger kis csillagai)

Kedvenc bora: nincs kifejezetten kedvence, szereti a jó rozét, a tokaji furmintot, egriből a vöröset, de mint elárulta, az, hogy éppen milyen bort fogyaszt, nagyban függ hangulatától is-->