A varsói unortodoxia nem vonul nyugdíjba

„Nem rúgtak, ugrottam” – így kommentálta a hétvégén a lengyel pénzügyminiszter a leváltásával kapcsolatos híreket. Jacek Rostowski korábban arról is beszélt, nem volt olyan év, hogy ne gondolt volna a lemondásra. Ha hozzátesszük, hogy ez hat évet jelent, hiszen az EU-ban egyedülálló módon 2007 óta ült posztján a neves közgazdász, érthető is, ha mehetnékje volt.

Valahogy mégsem tűnik annyira önkéntesnek a távozás, amelyet Donald Tusk miniszterelnök múlt szerdán jelentett be egy jelentős kormányátalakítás részeként. Ebben kormánya környezetvédelemért, sportért, tudományért és felsőoktatásért, illetve a közigazgatásért felelős tagja is érintett volt. A fő hír mégis a pénzügyér elbocsátása volt, nem csak azért, mert nyilván nem sokan tudják, ki is volt például a lengyel környezetvédelmi tárca vezetője. Azért is, mert Rostowski fontos szerepet játszott abban, hogy Lengyelország, megint csak az unióban egyedüliként, recesszió nélkül lépett túl a válság évein.
A Londonban nevelkedett professzor igen meggyőzően tudott érvelni gazdaságpolitikája mellett és nem kevésbé taktikusan tudott hozzájárulni ahhoz, hogy Lengyelország, amely 2004-es uniós csatlakozásakor még húsz százalékot meghaladó munkanélküliségével a nyugat-európai országok félelmeit beteljesítő kivándorlás hazája volt, az évtized végére 11 százalékra tudta leszorítani az állástalanok arányát. És ugyanezek a nyugat-európai országok 2009-től már azt próbálták kideríteni, hogy sikerült ép bőrrel – és tavaly is csaknem ötszázalékos bővülést produkálva – átvészelnie a válságot.

Ám minden csoda véget ér egyszer. A hajdanvolt növekedési ütem mostanra kifulladni látszik: erre az évre már csak 1,3 százalékos bővülést jósol Brüsszel – ami csak az euróövezeti pangáshoz képest irigylésre méltó –, miközben az öt százalékot közelíti a deficit a 3,6 százalékról szóló ígéret és annak ellenére, hogy a kormány forrásbevonással igyekezett letörni a hiányt – emiatt pedig az államadósság átlépte a lengyeleknél törvényben rögzített bűvös 55 százalékos szintet is.
Ezzel együtt pedig az is kiderült: Rostowski sem varázsló, csak egy pénzügyminiszter, aki onnan próbál pénzt szerezni az államkasszába, ahonnan tud. Erre a lengyelek is rájöttek, nem véletlen, hogy egy hónap elején készített felmérés azt mutatta, a pénzügyér a kormány második legnépszerűtlenebb tagja (nála kevesebben már csak az ugyancsak menesztett sportminisztert kedvelték.)

Mindez vélhetően komolyan nyomott a latba a választásokra készülő, jelenleg azonban mindössze egy 22 százalékos népszerűséggel bíró párt, a Polgári Platform éléről kormányzó Donald Tusk szemében is, jóllehet a következő választások csak 2015-ben esedékesek a 38,5 milliós országban. A kampányszükségletek mentén azonban a miniszterelnök nem csak azt mérlegelhette, Rostowski neve mennyire forrt össze a megszorításokkal. Mérlegelhette azt is, hogy legendás pénzügyminisztere nevéhez fogják kötni a kormány legújabb, gyakorlatilag mindenki által bírált pénzszerző akcióját, a magánnyugdíj-pénztári vagyonok elvonását. Az állam a tervek szerint magához vonja a magánnyugdíjpénztárak állampapír-portfólióját és a továbbiakban nem teszi kötelezővé a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket. A jövő januárban bevezetendő reformtól a kormány a pénzzel együtt nagyobb mozgásteret remél.

A varsói unortodoxia persze nem vonul nyugdíjba a bűnbak távozásával, erről Tusk gondoskodott. A vagyon államosításának régóta érő tervét ugyanis pont a kormányátalakítást megelőző napon fogadta el a kormány.

A parlamenti szavazást pedig egy gyakorlatilag ismeretlen utód asszisztálja majd végig: a 38 éves Mateusz Szczurek, aki eddig az ING vezető közgazdászaként dolgozott. És akinek a legnagyobb politikai érdeme vélhetően az, hogy nem fog Tusk fejére nőni. Már csak az a kérdés, hogy hajlandó lesz-e ő is vállalni a bűnbak szerepét, ha az unortodoxia mégsem válik be.