Az árak Waterlooja

1974-ben, amikor az ABBA együttes a Waterloo című számmal megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált, Magyarországon pedig fénykorát élte a tervgazdaság és a hatósági ár, már tartottunk itt. Akkor, egészen pontosan 1974 februárjában már volt egy százalék alatt a KSH által mért fogyasztói árindex. Nem volt nehéz dolog abban az időben rekordot dönteni, nemhogy kétharmados, de háromharmados többséggel határozta meg a kormány(párt) a fogyasztói árakat, és erre a hetvenes évek elején még jelentős külföldi hitelek nélkül is képes volt a szocialista tervgazdaság.

Hatósági árak ma is léteznek, és éppen ez a tényező szorítja le az inflációt egy százalék alá. A rezsicsökkentés nélkül számított, a piaci folyamatokat tükröző maginfláció 3,5 százalékról 3,4-re mérséklődött, a lakossági energiaárak radikális, tíz százalékos csökkentése pedig ezt a folyamatot erősítette fel. És fogja még inkább, hiszen novembertől egy újabb 11,1 százalékos árvágás jött.

Súlyos kommunikációs hiba volt, hogy korábban nem az infláció ellen hirdettek háborút, ott most fényes győzelmet lehetne ünnepelni.

De az infláció ilyen mértéke már nem egészséges. Mutatja a rendkívül alacsony gazdasági növekedést, és viszont: az alacsony infláció fékezi is a növekedés beindulását, a Magyarországon előállított áruk és szolgáltatások ára ugyanis csak nagyon lassan tud növekedni. A inflációs adat persze torz, és a realitás felé akkor indul majd el, ha a rezsicsökkentés hatását kinövi.

Apropó! A rezsicsökkentés hazájában megesett az a csúfság, hogy a háztartási energia egy hónap alatt 0,1 százalékkal emelkedett. A tüzépesek ezt már régóta mondogatják: a szénre és a tűzifára elfelejtettek ugyanis hatósági árat szabni. Az indoklás szerint túl bonyolult lenne ez. De biztosan vannak még életben nagy öregek, akik megmondják, hogy intézte ezt a háromharmad 1974-ben.