Bubi, a bérbicaj

Budapest már ezekben a hetekben lázasan készül arra, hogy jövő áprilisban forgalomba állítsák a bérbicikliket. Olyan ütemű és nagyságú út- és egyéb felújítások, építkezések kezdődtek ugyanis, amelyek lényegében ellehetetlenítik a felszíni közlekedést. Az emberek tudomására hozták, hogy a főváros feltúrásának semmi köze nincs a jövő évi választásokhoz, nem kampány építkezésekbe, renoválásokba kezdtek.

Egyszerűen van, amit nem lehetett tovább halogatni, igaz, a visszamutogatás ezúttal sem maradt el, mondván: „azoknak” kellett volna megcsinálni, mondjuk, a villamossínek cseréjét. Az utasoknak mégis kapkodásnak tűnik, hogy szinte szervezetten, északtól délig mindenhol közlekedési frontvonalak nyíltak. Még jó, hogy az Európai Uniót nem tették felelőssé: ha most nem kezdenek bele ebbe meg abba, elúszik a támogatási források egy része.

Ezekben a napokban a közlekedési szabályokat sokszor figyelmen kívül hagyó kerékpárosok érezhetik igazán magukat nyeregben, és talán még a gyalogosok. Fontos útvonalakon villamosok helyett autóbuszok vánszorognak, a még le nem cserélt buszpark egy része szokás szerint naponta lerobban, egy ideje a kettes metrót is pótló buszok helyettesítik este és hétvégén – az autóközlekedést a szokottnál is jócskán lassítva.

Ez már Tarlós István főpolgármesternek is szemet szúrt, nyílt levélben, húsz pontban fogalmazta meg kifogásait a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatójának, Vitézy Dávidnak. Nyilván ez volt a megfelelő fórum a gondok jelzésére. Vezetési stílus kérdése az egész, a főnök beosztottjával így közli, hogy mi nem stimmel, tolmácsolja a fővárosiak elégedetlenségét. (Amúgy, ha Vitézy úr Budapesten közlekedik, tisztában lehet mindennel.)

Pedig van megoldás. Jöjjenek a bérbiciklik! A fővárosban régóta tervezik a bevezetését, máshol már régóta bevált a rendszer, rajtunk a sor. Az újmódinak megfelelően a Mol-Bubi névre keresztelt kerékpárkölcsönző nem lesz profitéhes vállalkozás. A működtetésére évi 250 millió forinttal kalkulálnak, de csak évente 12 ezer használóval és 70 milliós bevétellel számolnak – láthatja mindenki: van, amiért érdemes áldozni. Az egészség nagy kincs, ha kevesebb lesz az autó, tisztul a levegő, mindenki rohanni fog, hogy bérbiciklezhessen. A magyart meg kell mozdítani. Már úgyis kevesebb (legálisan forgalmazott) cigit szív, pedálozhatna is, hogy tovább éljen.

Mindehhez dicséretes módon a magyar olajcég, a legnagyobb hazai vállalat adja a főszponzori összeget, azt képviselve: az utak használata a fontos, mindegy, hogy autó tötyög vagy kerékpár suhan rajtuk. A Mol hozzáállása érthető: sokkal kellemesebb ilyesmivel foglalkozni, hiszen a fenti indokláson legfeljebb néhányan akadnak fent, de mi ez a horvátok inaszakadtukig vitt vacakolásához képest. A lényeg: a Molnak a Bubi-programban a helye, Magyarországon az új vállalatfilozófiák korát éljük, amikor az ember fontosabb a nyereségnél. Ha kevesebb autó füstölög az utakon, nyilván kevesebbet tankolnak a benzinfaló szörnyekbe, s bár az állam így kevesebb adóbevételhez jut, annyi egyéb forrás van még, olyan ötletek sorakoznak a spájzban, hogy semmi nem fenyegeti a kitűzött célok megvalósítását.

A Bubival több legyet lehet ütni egy csapásra. A benzinfogyasztás csökkentése mellett kimondottan előnyös, hogy 1100 kerékpár legyártása lendít az üzleten, amihez kell a háttér, szerviz, az ellopott, megrongált bringák helyett újak üzembe helyezése. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy lássuk: Budapest is jobban teljesít, és ezt nem csak a város lakói érezhetik a saját bőrükön, hanem az egyre több külföldi, nekik amúgy sem megy csoda számba, hogy kerékpárkölcsönző pontok lepik el a várost. Bubi, a bérbicaj sikerre van ítélve, még akkor is, ha ez most nem is volt a főpolgármesteri nyílt levél tárgya.