Csodaformula

Nincs abban semmi meglepő, ha egy politikus adóemelés nélkül ígér jóléti kiadásbővítést. Ennek forrása általában a megálmodott gazdasági növekedés, mértéke pedig annál nagyobb, minél közelebb van a választási kampány. De hogy egy kormánykoalíció a csodaformulát választások után programjába is iktassa, mint Medgyessy Péterék, arra ritkán van példa.

Tegnap aláírták a német koalíciós szerződést, amelyben a két nagy párt, a CDU és az SPD meghallották a németek szavát: jobban akarnak élni. Németország átvészelte a válságot, lassan megindult a gazdasági növekedés, stabilizálódott az eurózóna. A németek azt akarták, hogy maradjon a megfontolt és takarékos Merkel, de az SPD jóléti elképzelései is nyerjenek teret. A választási matematika ennek felelt meg, így az új nagykoalíció igyekszik mindkét kívánalomnak megfelelni.

De a csodaformulát szkepszis övezi. Bevezetik az általános minimálbért (8,5 euró óránként, azaz 400 ezer forintos havi bruttó bér egy nyolc órás állásra), 45 év szolgálati idő után nyugdíjba engedik a 63 év felettieket, minimálnyugdíjat vezetnek be, az eddiginél több nyugdíjat adnak az 1992 előtt született gyermekek szüleinek. A csomag együtt évi 42,2 milliárd eurónyi többletkiadás jelent majd az államháztartásnak. Az intézkedések forrásáról azonban elfelejtettek megegyezni. A német államháztartás és a gazdasági növekedés persze nem áll rosszul (2012-ben 0,1 többlettel zártak és kis mértékben növekedtek is), de ha tényleg nem emelnek adót, akkor 15 milliárd eurónyi mozgásterük marad az egész ciklusra.

Itt tartunk. A kisebbik koalíciós partner SPD 475 ezres tagsága erről a programról szavaz december elején. A csodának akkor lesz vége, előjöhetnek a kormányprogram „rejtett értékei”, vagyis a kiadások forrásai. Akkor már hihető lesz, hogy nemcsak a belső fogyasztás növekszik majd legnagyobb exportpiacunkon, hanem remélhetőleg stabillá válik a német büdzsé, és vele együtt az eurózóna is.