Demokratikus húzóerők

Már több mint két évtizede haljuk a mantrát: „it’s the economy, stupid”. Pedig egy ország felvirágoztatása más tényezőkön is múlik.

A jólétet meghatározó tényezők közül Daron Acemoglu és James A. Robinson „Why Nations Fail” című közös könyvükben a politikai és gazdasági intézményrendszer jelentőségét hangsúlyozták, Angus Deaton új könyvében („The Great Escape”) pedig az egészség a kulcsfontosságú tényező.

A nemrégiben közzétett Legatum Prosperity Index a siker egy további alapvető feltételére mutat rá: a jó kormányzásra és a joguralomra. Ahogy a Nathan Gamester programigazgató fogalmaz: „a demokrácia megtérül”. A világ legsikeresebb országainak listáján az első 30 között 27 demokráciát találunk. Az utolsó 30-ban kevesebbet.

Elegendő szemügyre venni az afrikai fejlődés különböző irányait. Azok az országok, amelyekben – mint például Botswanában – a kormány felelősségre vonható, a hatalom nem áll a jog felett, a tulajdon védett, a bíróságok pedig függetlenek, jobban teljesítenek, mint a más úton járók. Az utóbbiak közé tartozik a kontinens számos országa: a 30 sereghajtó között 24 fekete-afrikai ország van.

Ezek az országok jelentős „demokratikus deficittel” működnek. Egyenlítői Guineában például Teodoro Obiang Nguema Mbasogo 1979 óta van hatalomban. Az alig több mint 3 évtized alatt a kicsiny, jelentős olajkinccsel rendelkező ország fejlesztési katasztrófává vált: a lakosság nagy része nem jut tiszta vízhez, oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz. A gyermekhalandóság a világon az egyik legmagasabb: minden ötödik gyermek meghal, mielőtt az ötödik születésnapját betöltené.

Az ilyen példák ellenére gyakran halljuk, hogy az esetlenül működő demokratikus eljárások visszavetik a gazdasági fejlődést. Természetesen igaz, hogy a demokrácia nem mindig hatékony – kérdezzük csak meg erről az amerikaiakat, ahol az államszervezet 16 napra leállt és a csőd szélére sodródott a pártcsatározások miatt. A jó kormányzáson és a jogállamiságon alapuló demokratikus rendszerek azonban minden más alternatívánál jobban szolgálják a jólétet.

A kínai gazdasági példátlan szárnyalása, amelynek köszönhetően az elmúlt három évtizedben százmilliók emelkedtek ki a nyomorból, nem az okos kormányzati tervezés eredménye – mint azt sokan vélik –, hanem a decentralizációé és a szabadabb, a versenyt érvényesítő piaci feltételeké. Kína jövőjét várhatóan a demokrácia és a jogrend erősödése jellemzi majd, a feltörekvő középosztály gondoskodni fog erről. Latin-Amerika konszolidálódó demokratikus kormányai szintén nagy lépéseket tettek a gazdasági fejlődés terén. Chile, Costa Rica és Uruguay egyaránt pozitív történetekkel jelenik meg az idei Prosperity Indexben.

A kormányok hatékony működésének és a jog uralma jó kezdőfeltételeket jelent más területeken, így a gazdaságban is. A botswanaiak 83 százaléka bízik a választások tisztaságában és 83 százalékuk az igazságszolgáltatásban (a szub-szaharai régióban ez az arány 47, illetve 53 százalék). Az elmúlt néhány évben a mobiltelefon-használók száma közel kétszeresére nőtt. (Elképzelhető növekvő gazdaság modern kommunikáció nélkül?) Botswana 2010 óta sikeresen csökkentette a startup-költségeket, a vállalkozók bátrabban mernek hitelt és munkaerőt felvenni, és vállalni a siker érdekében a – kiszámítható – kockázatokat.

Bár a jólétnek nem létezik általánosan érvényes sikerreceptje, nyilvánvalónak tűnik, hogy a demokratikus elvek által vezérelt, jól irányított rendszerek különösen hatékonyak az olyan kulcsfontosságú területeken, amilyen az oktatás, az egészségügy vagy a biztonság. A Legatum Prosperity Index rámutat a sikerrel korreláló tényezőkre, a döntéshozókat és a polgárokat arra szólítva fel, hogy vizsgálják felül prioritásaikat.

Ha az idei indexből egyetlen fontos belátást kellene kiemelnünk, az így hangzana: „A jó kormányzás és a jog uralma, te ostoba!”

www.project-syndicate.org