Érték, politika, kudarc

Magyarország nyitott ország. Amikor a gazdaságról beszélünk, ez az egyik alap megtétel. Az ország bevételeiben meghatározó hányadot jelent az export. A rendszerváltás után úgy tűnt, a gazdasági átalakulás a gondolkodásra is hatni fog, s világossá válik: a piacgazdaságban a profittermelő képesség meghatározó. A korszerű, egyedi megoldásokat tartalmazó, sok kreativitást igénylő, innovatív termékek felelhetnek meg leginkább a magyar adottságoknak. S ha ehhez még jó piaci munka, alapos marketing, s remek kommunikáció is párosul, akkor össze is jöhetne egy magyar sikerrecept. Gondoljunk csak a Rubik-kocka történetére! Ott a zseniális termék megvolt, minden más hiányzott még. De talán ráérezhettünk, micsoda lehetőségek rejlenek abban, ha egy termék értékesítésénél a világban gondolkodhatunk.

Ám hogy e ráérzésből egyszer valóság, tudatos sikertörténet legyen, sokat kell tanulni A legkorszerűbb tudást kell elsajátítania annak, aki a nemzetközi piacra készül. Ezenkívül nyitottnak kell lenni, befogadónak, kíváncsinak, kommunikatívnak. S nemcsak az új technikákra fogékonynak, de az emberi kapcsolatokra, új gondolatokra is. A globalizálódó világ egyúttal az együttműködés új dimenzióit is megkívánja, ami hatékonyságot növel, s a termelés új kereteit is megnyitja. Szóval: óriási lehetőségek nyílnak meg, ha erre felkészül egy társadalom.

Nézzük, hogy áll e társadalmi felkészülésben Magyarország. Elkészült a TÁRKI legújabb értékfelmérése, mely a bizalom, a normakövetés, az állam szerepe és a demokrácia állapotát térképezte fel. 2009-ben már volt egy ilyen értékvizsgálat. Arra voltak kíváncsiak a kutatók, mi változott a négy év alatt. Nem sok. S a kevés kedvező változás mögött is felfedezhető az ijesztő ténymegállapítás: Magyarországon mindent átsző a politika. Ez határozza meg a véleményeket, az emberek értékrendjét is. Ez máshol is előfordul, de Magyarországon ennek mértéke túlzott. Mindez két dolgot jelez. Egyrészt nálunk az (intézményi) bizalom, bárhogyan is mérik, erősen átpolitizált. Másrészt, elképzelhető, hogy maguk az intézmények nagyon ki vannak szolgáltatva a politikai ciklusok váltakozásának. Ez némely intézmény esetében természetes (kormány, ellenzék), mások esetében (rendőrség, bíróságok, sajtó) azonban társadalmi kockázatot jelent - olvasható az elemzésben.

A társadalmi-erkölcsi normák tisztelete is annak megfelelően változik, hogy ki melyik politikai táborba tartozik. Ehhez adódik egy alapvető bizalmatlanság: nem bízunk sem az emberekben, sem az intézményekben és alapvetően magas fokú korrupciót észlelünk. Általános nézet, hogy „ebben az országban nem lehet tisztességesen meggazdagodni”, s hogy az érvényesüléshez szükség van normaszegésre. Minél közelebb van valaki a kormányhoz, annál inkább megérti, elfogadja e negatív jelenségeket, vagy annál kevésbé érzi ezt vészesnek. Vagyis: az országban nem alakult ki az az alapvető értékrend, normakövetés, ami alapkövetelmény lenne egy versenyképes gazdaság kialakulásához is.

Nehezen képzelhető el, hogy az erkölcsi értékítéletben politikai alapon ingadozó tömegek a gazdaságban képesek stabil értékrendet elfogadni. Például a teljesítmény tiszteletét, elismerését. Pedig a gazdasági teljesítmény viszonylag egyszerűen mérhető. Ha egy szám nem elég, választható mellé több is. De a gazdasági teljesítmény értékelési szempontjai között a politikai szimpátia nem szerepel(het). Ha mégis valahogy odakerült – akárcsak egy lapszéli megjegyzés formájában is –, a gazdaságnak vége. A lecsúszás elkezdődik. Innen nézve a Tárki által felvázolt társadalmi tükör egyben a gazdaság lemaradását, lecsúszását is vetíti előre. Nehéz másként értelmezni a politikának alárendelt értékrend terjedését.