A korábbi választásokhoz képest a jövő tavaszi parlamenti voksolás kimenetele jóval kiszámíthatóbbnak tűnik annak köszönhetően, hogy a költségvetés helyzete rendezett (idén és jövőre is teljesülhet a 2,9 százalékos hiánycél), és a Fidesz a közvélemény-kutatások szerint idén növelte támogatottságát. A rezsicsökkentés és az ellenzéki pártok közötti konszenzus hiánya növeli a kormánypárt újabb választási győzelmének esélyét.
A politikai kommunikáció hangneme várhatóan erélyesebb lesz a közműcégekkel és a bankokkal szemben meghozott valódi intézkedésekhez képest, miután a kormányzat várhatóan nem vállal fel olyan radikális lépéseket, amelyek kockázatai veszélyeztetnék erős pozícióját a választások megnyerésére. Habár a deviza jelzáloghitelek ügye napirenden marad, azonban nem várhatók radikális lépések a devizahitelesek megmentésére.
A kormány a költségvetési hiány 3 százalék alatti szinten tartására összpontosít, miután a túlzottdeficit-eljárás az egyetlen eszköz az EU kezében arra, hogy az általa kifogásolt gazdaságpolitikai lépéseket szankcionálja. Ebből adódóan nem lesz szükség jelentősebb fiskális kiigazításra a választások után, a hazai keresletet ösztönző intézkedések a kvázi fiskális és monetáris eszközökre korlátozódnak.
A rezsicsökkentés, kiegészítve az energetikai szektorban folyamatban lévő államosításokkal hosszabb távon komoly terhet jelenthet a költségvetés számára, ezért fennáll annak a lehetősége, hogy a rezsicsökkentést részben visszafordítják, vagy annak hatását hosszabb távon egyéb költségvetési bevételekkel kompenzálják.
Miközben a GDP-növekedés beindulhat – aminek mértéke idén 1, jövőre közel 2 százalékos lehet – a gazdaság bővülésének strukturális problémái a választási év után ismét felerősödhetnek, miután a hazai keresletet élénkítő ösztönző intézkedések hatásai kifutnak. A rezsicsökkentéssel elősegített alacsony infláció miatt növekvő reálbérek, a devizahitelek jelentette adósságteher leépítése és a monetáris hitelezési ösztönzés játssza a fő szerepet abban, hogy rövidtávon a növekedés beindulásáról beszélhetünk.
A munkahelyteremtés és a beruházások hiánya a magánszektorban azonban azt jelzik, hogy a növekedési fordulat nem nyugszik széles alapokon. Az IMF szerint a munkatermelékenység romlása miatt Magyarország veszített versenyképességéből, és exportpiaci részesedése is csökkent az utóbbi években. A minimálbér emelése is hozzájárult az ország viszonylagos hátrányos helyzetéhez, azonban részben a kiszámíthatatlan üzleti környezet által előidézett alacsony vállalati beruházási ráta és FDI-érték is megemlíthetők az alacsony termelékenységi szint fő okai között.
Az idén ismét növekedésbe forduló beruházási érték az uniós finanszírozású infrastrukturális projekteknek köszönhető, illetve a közvetlen külföldi tőkebefektetések nettó értékének mintegy fele is a bankszektor feltőkésítéséhez köthető. Az üzleti környezet javulásának és a vállalati beruházások növekedésének hiányában így a hosszú távú növekedési kilátások szerények maradnak. Emellett az elsődleges költségvetési többlet ellenére várhatóan nem sikerül jelentősen csökkenteni a 80 százalék körüli államadósságot sem.
Az MNB monetáris tanácsa még mindig kitart a kamatcsökkentési ciklus mellet, miután a monetáris lazítás szempontjából mind a belső és külső tényezők jóval kedvezőbbek, mint pár hónapja. Az infláció üteme tovább csökken részben az élelmiszer- és energiaárak alakulásának köszönhetően, de az indirekt adóktól szűrt maginfláció is jelentősen, év/év alapon 1,5 százalékra esett.
Szeptemberben Matolcsy György jegybankelnök arra utalt, hogy a kamatcsökkentési sorozat a 3,0-3,5 százalékos rátánál érhet véget. Véleményünk szerint a Fed-lazítás visszafogásának késleltetésére, az EKB esetleges további monetáris enyhítésére vonatkozó várakozások, valamint a forint utóbbi időszakban tapasztalható stabilitása arra bátoríthatja a monetáris tanácsot, hogy tovább csökkentse a kamat mértékét.
Az infláció valószínűleg tovább esik, és januárban év/év alapon elérheti a 0,3 százalékos mélypontot a rezsicsökkentés újabb körének hatására. Az alapforgatókönyvünk ezért az, hogy a monetáris tanács decemberre 3,0 százalékra csökkenti a kamat mértékét. Ha a külső feltételek továbbra is kedvezőek maradnak, akkor további egy vagy két kamatvágásra is sor kerülhet az év első két hónapjában, aminek köszönhetően az alapkamat mértéke 2,6-2,9 százalékra csökkenhet. Ez a forgatókönyv azonban jelentős mértékben függ attól, hogy a következő hónapokban milyen lépéseket tesz a Fed és az EKB.
Az infláció mértéke várhatóan közel 3 százalékos szintre ugrik 2014 decemberére a rezsicsökkentés hatásának az éves indexből való kikerülése miatt. Az MNB-nek így valószínűleg 2014 végén, 2015 elején változtatnia kell majd a kamatpályán. Középtávon ugyanis – ahogy a GDP-bővülés mértéke megközelíti a potenciális növekedési szintet (amit az MNB 2-2,5 százalék körül azonosít) – 100 bázispont körüli reálkamatszint biztosíthatja a 3 százalékos inflációs cél teljesülését.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.