Magyarország jobban teljesít - Vagy mégsem?

Az infláció évtizedek óta nem látott mélységben, a növekedés lassan beindul, az export volumene növekszik, a munkanélküliség csökken, a foglalkoztatás bővül, Magyarország jobban teljesít. Vagy mégsem?

A nettó nemzetközi befektetési pozíció hiánya meghaladja a GDP-t, az exporpiaci részesedés a válság enyhülése ellenére csökken, a pangó belső kereslet és az alacsony növekedési potenciál kockázatossá teszi az államadósság amúgy is magas szintjét, Brüsszel elégedetlen. Tessék?

Érthető az Európai Bizottság azon igyekezete, hogy összefüggéseiben vizsgálja meg egyes tagországok gazdaságát. Érthető, hogy ennek érdekében a hátteret jobban megvilágító, az egyensúlyt veszélyeztető rizikókra jobban rávilágító adatokat elemezzen. Kár, hogy maguk az adatok nem érthetőek az átlag választópolgár számára, kár, hogy a brüsszeli igyekezet ellenére nem is nagyon jutnak el hozzájuk.

Igaz, valójában nem is nekik szólnak, hanem az egyes kormányoknak. A baj csak az, hogy épp ezek a kormányok – nem csak a magyar – igyekeznek azon, hogy választóik számára csak azokat a számokat kommunikálják, amelyek kicsit is jobb fényben tüntetik fel őket. Spanyolországban csökkent a munkanélküliség? Igen, már alig haladja meg a 25 százalékot. Németország fizetési mérlege remek többletet mutat? Igen, csak ez épp akkora kockázatot jelent, mint a túl nagy hiány.

Brüsszel keze pedig meg van kötve, hiszen valódi beleszólásra joga nincs, legfeljebb újra és újra határozott politikai lépéseket, strukturális reformokat, stb. stb. várhat el. A helyzet pedig továbbra sem jó: az európai stabilitás és a stabil növekedés továbbra is olyan álomkép, amelyet vélhetően olyan sokszor fognak még módosítani, mint egy magyar költségvetési törvényt.

A látszat csal, de közben a valódi kép is elmosódott. Addig pedig arra figyelünk és azt hiszünk el, amit csak akarunk.