Még egy év tipródás lehet

Ráadásul most sem látunk tisztán. Az ukránok azt mondják, hogy ők maguk állították le az importot, mert erre az évre már van elég gázuk. Az orosz fél szerint ők fogták vissza az exportot, Ukrajna ugyanis késik a számlarendezéssel. Az elmúlt hónapokban valóban érkeztek Ukrajna késedelmes fizetéséről szóló hírek, de ismertek Ukrajna fokozatos függetlenedési tervei is az orosz gáztól. Igaz, még ez utóbbit tudva is furcsa lépésnek tűnik egy hirtelen importstop, ráadásul a tél küszöbén.

Az ukrán távolodási szándék persze érthető. Az orosz gáz drága, az egyetlen nagy szállítónak való kitettség pedig semmilyen termék piacán semmilyen vevő számára nem szerencsés.

Mindebből rövid távon gázpiaci szempontból Európának, így Magyarországnak is az a legfontosabb, hogy a huzavona érinti-e a tranzitot. Egyelőre nem, de már megesett, hogy a gázvita miatt leállt az Ukrajnán keresztüli teljes szállítás.

A történetben az igazi változást nem a mostani egyezkedés, hanem az hozhatja, ha Ukrajna eldönti: az EU-val köt-e szabadkereskedelmi megállapodást – ekkor meglazulhatnak, meg is romolhatnak az Oroszországgal lévő gazdasági kapcsolatai –, vagy az orosz invitálásnak engedve beszáll az orosz-fehérorosz-kazah, idővel eurázsiai méretűvé bővítendő vámunióba. A kettőt egyszerre nem választhatja.

Nem is akarja. Már többször jelezte, hogy útja az EU felé vezet, de Oroszországgal is korrekt együttműködésre készül, de annak vámunióján kívül. Tegnap azt javasolták az elnöknek az ország vezető üzletemberei, hogy a november végére tervezetthez képest egy évvel később írja alá a társulási szerződést. Emögött állhat akár az orosz befolyás előtti meghajlás is – most épp nincs gáz, de vannak vonzó beruházási és együttműködési ígéretek –, de az is, hogy Ukrajnának további egy évnyi felkészülésre van szüksége, hogy azután kockázatmentesebben lazítson meglévő gazdasági kapcsolatain.

Előbb-utóbb azonban választania kell. Ha mégis az orosz szervezésű vámunió mellett talál több érvet, akkor az – a gázpiacon maradva – azt is ígéri, hogy megszűnnek az orosz-ukrán gázviták. Megbízhatóan érkezik a gáz Európába Ukrajnán keresztül, csökken, de persze azért megmarad a földrészt gázimport-diverzifikációs kényszere. Nem lesz szükség a Déli Áramlatra sem, hiszen az orosz gázzal már nem kell elkerülni Ukrajnát. Igaz, a cső melletti érvek között szerepel Európa majdani, hatalmas gázigénye is, de ez még nem nagyon akar kibontakozni, sőt: sorra állnak le földrész gázüzemű erőművei, a piacról pedig elsőként a drágább, orosz gázt használó létesítmények szorulnak ki. Talán nem véletlen, hogy az MVM, a Déli Áramlat Magyarország 50 százalékos tulajdonosa még vizsgálja a 600 millió euróba kerülő cső hazai szakaszának gazdasági életképességét.

Ám azon nyomban felértékelődik a Déli Áramlat, ha Ukrajna 2014 őszén mégis az EU karjaiban köt ki. Ekkor ugyanis Oroszország könnyen kihagyhatja a hűtlen szovjet utódállamot a gáz európai tranzitjából. Ekkor tehát 300 millió eurónkba kerülne, plusz meglévő gázvezeték-rendszerünk egy részének kihasználatlanul hagyásába az, hogy ugyanazt a gázt más irányból kapjuk. Ráadásul megharmadolódik a tranzitdíjbevétel is, mert a rajtunk keresztül haladó új tranzitútvonal sokkal rövidebb a korábbinál, mindennek a tetejébe pedig az így várható bevétel fele a Déli Áramlat Magyarország ZRt. másik tulajdonosáé, a Gazpromé. Igaz, e konstrukcióra az EU kissé ferde szemmel néz.

De ne szaladjunk ennyire előre, főleg ne a legkedvezőtlenebb forgatókönyv mentén! Csak annyi biztos, hogy Ukrajna gőzerővel dolgozik gázigénye csökkentésén, saját termelése növelésén, és új importforrásai bővítésén. Talán ad egy év haladékot önmagának, hogy eldöntse, merre tart. Talán nincs rá szüksége.