Róka fogta csuka

Az európai uniós közlemények általában nem számítanak könnyű olvasmánynak, ám az a tegnap közzétett írás, amely egy génkezelt kukoricafajta engedélyezéséről szólt, még a sokat próbált olvasók szövegértelmezési képességét is próbára tette. A témán kívül legalább két nyelv ismerete, egy toll és egy papírdarab is ajánlott volt, hogy világossá váljon: nem az olvasóval van a baj, hanem az Európai Bizottság igyekszik minél vastagabb csomagolásba rejteni a témával kapcsolatos döntésképtelenséget.

Az elmúlt évtizedekben mindössze két génkezelt termény kapott engedélyt termesztésre, miközben a mostani ügyben érintett kukoricafajta kifejlesztői már 12 éve várnak valamilyen döntésre. Ennek érdekében már az Európai Bíróság is megintette az Európai Bizottságot, amely a tagországok között feszülő ellentétek miatt leginkább hárítani próbálja a felelősséget – miközben a tagországok döntésképtelensége miatt épphogy neki kellene döntenie az ügyben.

Róka fogta csuka helyzet ez, annál is inkább, mivel termeszteni ugyan alig lehet génkezelt terményeket az unióban, forgalmazni azonban igen – bizonyos korlátok között akár emberi fogyasztásra is. Az európai takarmányozásban viszont teljesen elfogadott a génkezelt amerikai szója bekeverése. Vagyis miközben tiltunk, egyben teret adunk az olcsóbb génkezelt importnak, tovább növelve a versenyképességi különbségeket az európai és az amerikai mezőgazdaság között.

Tudja ezt az Európai Bizottság is, és valószínűleg arról sem feledkeztek meg, hogy nemrég elkezdődtek az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti tárgyalások a szabadkereskedelmi megállapodásról. Ennek az egyeztetésnek pedig az egyik legkeményebb témája minden látszat ellenére nem az lesz, ki hallgatott le kit, sokkal inkább a génkezelt növényekkel és állatokkal kapcsolatos eltérő hozzáállás. Igen, ezért is szükség lenne egy érthető, közös állásfoglalásra.