Úttörők a Burgban

A több ezer résztvevő a modern technológia úttörője vagy legalábbis az szeretne lenni. Közös vágyuk, hogy gyorsan növekedni képes vállalkozásaikkal újradefiniálják a világ működését körülöttünk. Új piacokat szerezzenek, és régiek szabályait írják át. Az ember benyomása az, hogy nem is annyira úttörők ők, hanem inkább a modern kor cowboyai, akik stukker helyett okostelefont, tabletet vagy notebookot rántanak elő bármely váratlan pillanatban, hogy aztán 90 másodpercben – nem tévedés, ennyi időt kaptak – meggyőzzék a több száz fős Hofburg tánctermet dugig megtöltő hallgatóságot arról, hogy övék a legjobb biznisz és vele a jövő. A tömeg vagy tapsol és ujjong, vagy értetlenkedik és egyszerűen kiröhögi őket. Nincs kegyelem, de van szimpátia, hiszen mindenki egyet akar: a befektetők pénzét a továbblépéshez.

És igen, mennének Nyugatra, mint a cowboyok, szerencsét próbálni. Mint Dave McClure-tól, a Szilícium Völgy egyik vezető akcelerátorának vezetőjétől megtudhattuk: aki 50 millió lakosnál kisebb fejlett ország vagy 100–200 milliósnál kisebb fejlődő ország piacán kezd startup vállalkozásba, csomagolhat. Kis piac, kis foci. Menni kell. Kell egy hídfőállás Kaliforniában. Aki pedig a 25. utazási applikációt fejleszti, az ébredjen fel. Mert mi lehet abban az új, amiből csak Dave ötöt finanszírozott? Szegény skandináv utazás-mániás srác elpirul, köhécsel. Nem érti, miért mondja neki az amerikai zsűritag: „Ja, a tiétek más? Te kicseszett hazudozó.” Izgalmas, adrenalinos világ, de szókimondó is egyben. Dave egyenesen rosszfiúnak titulálja magát. Polóján „Badass” felirat. Frissítően hat a mai belesimulós korban. Itt nem dívik a szürke szín.

A fesztivál amolyan McClure Show. Ránézésre a fickó lehetne karbantartó is a Burg pinceszakaszán. De ne ítélj elsőre. Tolong a tömeg és fényképezik minden egyes kivetített mondatát. Hogy értik-e? Ez kérdés. Mert a két nap egyik legnagyobb tanulsága, hogy az angolon sok, talán minden múlik. Több fiatal vállalkozó egyszerűen nem képes elmondani, hogy cége mit is csinál. Jellemzően a startup versenyt is egy anyanyelvi angol nyeri, aki mint Eminem, végigrappeli a 90 másodpercet. Szóval, gyerekek, tanulni, tanulni, tanulni angol.

A Szilícium-völgy – a startupok globális központja – ma sok kis „fogadást” köt befektetések formájában. A siker kulcsa: szemet gyönyörködtető design, a marketing egész pályás bejátszása és gyors felhasználószerzés. A bevétel oxigén. Ha sokan használják a megoldást, és fizetnek is érte, már elértünk valamit. Felejtsd el az MBA-t, az itt Dave szerint nem segít.

A 75 millió felhasználóval rendelkező, 1 milliárd dollárt érő Evernote-tól Phil Libin azt tanácsolja: építse ki-ki a maga dolgát, ne a versenytársakra koncentráljunk. Hogy a bukás is benne van? Igen, de Phil szerint a bukás az, ha van tehetségünk és mégsem próbáljuk meg feszegetni a határainkat. „A bukás a nem próbálás”: életre szóló útravaló. John Biggs a startup-istenségként tisztelt technológiai blog, a Techcrunch újságírója. 3D-s nyomtatóval készít otthon tárgyakat, amiket aztán New York parkjaiban a megrendelőknek átad. Mondandóját azzal kezdi, hogy kidob pár 3D fejet a közönség közé. A csinálás igéjét hirdeti. Szerinte olyan környezetet kell teremtenünk, ahol az emberek munka közben szabadon létrehozhatnak dolgokat. Bármit. Chris Barton, a zeneszámokat felismerő alkalmazás, a Shazam alapítója fényképeket mutogat, amin a négy alapító srác 2000-ben vidáman üldögél tudva, hogy úgysem sikerülhet megfejteni azt a kódot, ami mobillal felismerhetővé tesz egy zeneszámot. Pedig sikerült. Hirtelen arra gondolok, mi is négyen vagyunk. Úttörők vagy cow-boyok? Hamarosan kiderül.