Vegyipar: meg kellene szüntetni a túlszabályozást

A vegyipar a magyar nemzetgazdaság egyik legfontosabb húzóágazata, az idei eredmények is biztatók, azonban működésére és versenyképességére több körülmény is negatívan hat. A további növekedés elősegítése érdekében célszerű lenne a felesleges adminisztratív és bürokratikus terhek csökkentése, valamint az európai uniós előírásoknál szigorúbb bürokratikus rendelkezések felülvizsgálata is.

A vegyipar Magyarországon a válság kitörése óta folyamatosan, a nehéz gazdasági körülmények ellenére is a nemzetgazdasági átlag fölött teljesít, a feldolgozóipar legnagyobb kibocsátású ágazata, amely az ország ipari exportjának közel ötödét adja, ezzel is jelentős mértékben hozzájárulva hazánk pozitív külkereskedelmi mérlegéhez. A nemzetgazdaság olyan kiemelkedően fontos területéről van szó, amely valamennyi iparág és a mezőgazdaság – voltaképpen az egész társadalom – számára állít elő nélkülözhetetlen, kiváló minőségű termékeket. Nem lebecsülhető körülmény, hogy az utóbbi két évtizedben tett erőfeszítéseknek köszönhetően mindezt európai színvonalon, a környezet- és egészségvédelmi, valamint iparbiztonsági elvárásokkal és előírásokkal összhangban teljesíti.

A válság természetesen Magyarországon is érezteti hatását, azonban a hazai vegyipar még a globálisan tapasztalható tendenciák közepette is a viszonylag jól teljesítők közé tartozik: az Európai Vegyipari Tanács (Cefic) adatai szerint 2008 eleje és 2012 vége között Magyarországon a vegyi anyagok termelése mindössze 2,1 százalékkal esett vissza, míg az Európai Unió tagállamaiban átlagosan 8,7-es csökkenés mutatható ki.

Az idén eddig tapasztalt eredmények – kiváltképp a tavalyi mutatókkal összevetve – felfelé ívelő pályát jeleznek: a vegyi anyagok és termékek gyártása 6,5, összes értékesítésük pedig az első félévben 7,2 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbi szintet. Csupán a számokat vizsgálva is nagyszerű teljesítmény ez, viszont ha tisztában vagyunk az iparág működését nehezítő körülményekkel, a naponta tapasztalható anomáliákkal is, akkor nevezhetjük igazán megsüvegelendő produkciónak a hazai vállalkozások eredményeit.

Talán az egyik legkomolyabb hátráltató tényező, hogy a magyarországi vegyipari ágazatban az európai uniós előírások és eljárások mellett párhuzamos, az EU-szabályoknál szigorúbb, rendkívül bürokratikus rendelkezések érvényesülnek, amelyek követése nem egyszerű feladat. Egy nemzetközi, a Világbank által publikált felmérés is kimutatta, hogy a magyarországi vállalatvezetőknek az európai átlagnál több időt kell a gyakran változó jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos ügyekre fordítani. Példaként említhető a vegyi anyagok regisztrációja terén az EU rendelete mellett a párhuzamos hazai bejelentési és kockázatbecslési előírások fenntartása, vagy az ipari biztonságot szolgáló SEVESO irányelv hazai átültetése során a vállalkozások túlzott adminisztratív terhelése. Az ipar évek óta sürgeti egyszerűbb, átláthatóbb hatósági engedélyezési és ellenőrzési eljárások bevezetését, a hatósági szakértők szakmai felkészültségének javítását.

A magyarországi vegyipar versenyképességét és hosszabb távú fenntarthatóságát veszélyeztetik az egész Európára jellemző magas energiaköltségek is. Magyarországon az e téren hozott intézkedések negatív következményeinek az iparra való áthárítása tovább súlyosbítja a problémát, és mellesleg a reálgazdaság megerősítését célzó deklarált szándékokkal sem áll összhangban.

Mindezen körülmények együttesen többletterhet jelentenek, rontják a beruházások megtérülését, forrást vonnak el a fejlesztésektől, és megdrágítják a magyar vállalkozások számára a termékek értékesítését. Ez a helyzet különösképpen a kis- és közepes vállalkozások körében teszi nehezebbé a válságból való kilábalást. A több mint öt éve tartó válság során az ipari tevékenység feltételei szabályozói oldalról egyáltalán nem javultak, sőt, a gyakori változások kiszámíthatatlanná teszik ezt a környezetet, miközben az üzleti feltételek tartós javulása is várat magára. Ezért kijelenthető: a magyar vegyipari vállalkozások komoly versenyhátrányban vannak, hőn áhított versenyképességük fenntartása és további növelése csak a sürgető problémák megoldásával biztosítható.

Fontos lenne olyan állami támogatási rendszer kialakítása is, amely ténylegesen elősegíti a kutatás-fejlesztés terén tett erőfeszítéseket, és minél több innovatív termék előállításához vezet. Hosszabb ideje tapasztalható az is, hogy a vegyipar a nemzetgazdasági súlya ellenére sem tartozik a kiemelten kezelt vagy éppen a „divatos” ágazatok közé. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a 2014–20. közötti EU-költségvetési időszakban az iparág forrásokhoz jusson a legkorszerűbb, energiahatékonyságot növelő technológiák alkalmazása, az innovációs képességeik megerősítése céljából.

Szorgalmazzuk, hogy a kormányzatnak legyen a vegyipar versenyképességét is elősegítő iparpolitikája, figyelemmel az Európai Unió most formálódó iparpolitikai stratégiájára. Kiemelt törekvésünk a szabályozási környezet, különösen az Európai Unió jogalkotásán alapuló hazai környezetvédelmi és iparbiztonsági szabályozás javítása, az „okos szabályozás” érvényre juttatása. Ennek lényege megteremteni a fenntarthatósággal kapcsolatos jogalkotási célok és az ipari versenyképesség megőrzése közötti összhangot. Európa és benne Magyarország újraiparosítása enélkül csak politikai deklaráció maradhat.