Ukrajna többet kér

Ukrajna nem írta alá az uniós társulási és szabadkereskedelmi megállapodását a múlt heti, vilniusi csúcson. Ezt leghamarabb az EU következő, jövő tavaszi Keleti Partnerség csúcstalálkozóján, talán már március elején pótolhatja. Addig minden a régi mederben zajlik keleti szomszédunknál. Vagy pedig nem. Az a folyó, amelyből november 29-én Ukrajna kilépett volna, már nem ugyanaz, amelyben ott ragadt. Az uniós szemszögből kudarcnak, orosz oldalról győzelemnek elkönyvelhető aláírás-elmaradás után az EU-nak újra kell értékelnie, mennyit ér meg számára keleti gazdasági befolyásának erősítése, de erre felkészülve Oroszországnak is meg kell megerősítenie ukrajnai bástyáit.

Ukrajna visszalépését sokan főként Moszkva erős gazdasági nyomásának tudják be. Az Ukrajnából származó áru oroszországi eladásának korlátozása miatt az idén állítólag ötmilliárd dollárnyi exportbevételtől esett el a tavaly 17,6 milliárdos orosz kivitelt elért Ukrajna. Moszkva nem hallgatta el azt sem, hogy Ukrajna vámkedvezményeket veszít el, oroszországi exportja pedig megnehezedik, ha az EU-hoz pártol, néha pedig arról is lehetett hallani, hogy ez esetben Ukrajna nem kap orosz gázt. Azt, hogy e veszélyeket igencsak valósnak érzi az gazdasági elit, jól jelzi, hogy a helyi munkaadók szövetsége már áprilisban jelezte: évi 15 milliárdos oroszországi exporttól esnek el, ha Ukrajna az uniós szabadkereskedelmi megállapodást választja.

Oroszország jól időzítette az Ukrajnának adott és ígért kereskedelmi engedményeit is, ahogyan kellő alapossággal kommunikálta a vele már vámunióra lépett Fehéroroszországban és Kazahsztánban elért gazdasági eredményeket is. Ezekből Ukrajna is részesülne, ha az EU helyett az eurázsiai méretűvé fejlesztendő vámuniót választaná.

Brüsszel számára tehát az lehet a történelmi súlyú aláírás elmaradásának a fő üzenete, hogy többet kért és kevesebbet kínált érte Ukrajnának, mint amilyen hatalmas kockázatokat, sőt, nyilvánvaló hátrányokat annak el kellett volna szenvednie orosz kapcsolataiban. Mikola Azarov Mikola ukrán miniszterelnök kiemelten beszélt az IMF által adandó, (600 millió eurós) készenléti hitel túl szigorú feltételeiről (például 40 százalékkal kellett volna emelni a belföldi közműdíjakat), Viktor Janukovics államfő pedig világossá tette, „Ukrajna gazdasági és pénzügyi támogatást vár az Európai Uniótól, mielőtt aláírná vele a tervezett társulási szerződést, és szeretné, ha elfogadható feltételek mellett újraindulna az együttműködés az IMF-fel és a Világbankkal.

Mellesleg, nem kis változás lehet Ukrajna számára az sem, hogy jogrendjét mielőbb és minél jobban közelítse az uniós normákhoz. Az e téren mutatkozó, súlyos nézetkülönbség jó példája, hogy miközben keleti szomszédunk továbbra is ragaszkodik a megítélése szerint hazaáruló Julia Timosenko volt miniszterelnök börtönben tartásához, az EU a szabadon engedését követeli. Az ukrán gazdasági érvek ismeretében érthető, miért nem tudták az uniós tárgyalópartnerek meggyőzni Janukovicsot múlt csütörtökön arról, hogy másnap írja alá a megállapodást, csak az nem, hogy ez miért nem volt látható már korábban.

Egyelőre így az is nehezen hihető, hogy jövő márciusra megtalálja Brüsszel és Kijev a közös nevezőt, de az is, hogy a közeledés folytatására Moszkvának ne lenne majd meg a maga válasza. Nem véletlen, hogy bár Angela Merkel német kancellár és Francois Hollande francia elnök is közölte, hogy az ajtó nyitva marad Ukrajnának, – amelyet európai gázzal is ellátnak, ha kell –, Merkel Vlagyimir Putyinnal kíván egyeztetni Ukrajna geopolitikai jövőjéről. Addig is, hogy haladjanak a dolgok, az EU pénteken parafálta társulási megállapodását Grúziával és Moldovával is.