Globális trendváltás az adózásban

Az adóváltozások hatásai körvonalazódnak az egyes országok adóhatóságai által folytatott ellenőrzési gyakorlat változásában, az adótervezést érintő kormányzati vagy szupranacionális szervezeti kommunikációban és a nemzetközi jogalkotásban. Az elmúlt években a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a BEPS (Base Erosion and Profit Shifting) mozaikszóval fémjelzett munkája során a multinacionális vállalatok körében alkalmazott eljárásokat, adótervezési technikákat vizsgálta. Ennek során azonosítottak olyan, eddig bevett gyakorlatnak számító megoldásokat, amelyek az elavult adóztatási szabályok miatt a kívántnál alacsonyabb adóterheléshez vezetnek, vagy amelyek bár jogszerűek, üzleti megalapozottságuk – ezáltal indíttatásuk – megkérdőjelezhető. Hogy az ilyen eljárások ne rombolják az adórendszerek integritását, ezzel veszélyeztetve a költségvetési bevételeket, 2013-ban a szervezet egy akciótervet hirdetett, amelyben kötelezettséget vállal az agresszívnek minősített technikák felszámolására és a nemzetközi adózás egyes szabályainak modernizálására. A kezdeményezést a G20 országok és az Európai Bizottság is támogatja, hiszen eltérő okokból ugyan, de a jelenlegi állapotnak ők a legnagyobb vesztesei.

A változások rövid és hosszútávú hatásokkal is járnak. Mivel a kidolgozandó rendelkezések ambiciózus mennyiségű munkaterületet ölelnek fel és a megfogalmazott célkitűzések oroszlánrészét a nemzetközi adójogban és Magyarországon is jogelvi szinten már ma is alkalmazzák, azoknak a hazai adózóknak, akik eddig is átgondoltan terveztek, rövidtávon nem járhatnak jelentős hatással a változások. Ugyanakkor már most azonosíthatók területek, amelyekre érdemes lesz nagyobb figyelmet fordítani a jövőben.

Az adóhatóságok nemzetközi együttműködésére és az automatikus információcserére építve olyan módosítások várhatók, amelyek egyes tranzakciók belföldi kezelését a külföldi adójogi megítéléshez kapcsolják majd, elkerülve azon megoldások alkalmazását, amelyekkel elérhető, hogy egyetlen államban se kelljen adót fizetni. Jó példa erre az Egyesült Királysággal kötött új adóegyezményünk, amely kimondja, hogy egy az ott adóztatható jövedelemtétel csak akkor mentesül a magyar adóteher alól, ha Anglia ténylegesen él is az adóztatás jogával.

Az ügyletek valós gazdasági tartalmának és céljának az ellenőrzése is kiemelt terület lesz, méghozzá azon tranzakciók kiszűrésére, amelyek egyedüli, vagy fő célja az adóterhek csökkentése. E körben a magyar adózókat leginkább a cégátalakulásokkal elért veszteség- vagy költségtranszferekkel (úgynevezett „debt-push down”), a külföldi forrásadók minimalizálására a cégcsoportba iktatott speciális jogállású társaságokkal, vagy a külföldön létrehozott telephelyekkel kapcsolatosan szükséges óvatosságra inteni. Utóbbiak esetében egyre inkább megfigyelhető a hatóság azon törekvése, hogy ellenőrizze a telephelyet megalapozó külföldi tevékenységek meglétét, ami érthető, hiszen a hatályos szabályok alapján, a külföldi telephelyek nyeresége általában mentesül a magyar adózás alól.

A kapcsolt vállalkozások közötti elszámoló árak (transzferárak) területén az alapelv, mely szerint azon az áron kell cégcsoporton belül a tranzakciókat lebonyolítani, amely megfelel a független felek között hasonló ügyleteknél alkalmazott árnak, bizonyosan megmarad. Ugyanakkor az árak meghatározásánál a kockázatok jelentősége megváltozhat. E körben a leginkább érintettek azok a megoldások lehetnek, amelyekkel a cégcsoportok az egyes tagjaik által viselt kockázatokat és felsővezetésüket alacsony adókulcsú, vagy jelentős adókedvezményeket kínáló országokba (például Svájc) helyezik át, így csökkentve a termelés vagy a termékelosztás helye szerinti országban az adóalapot. Érintett terület lehet még a vagyoni értékű jogok árazásának kérdése, amelyben rejlő – a hatályos szabályok szerint egyébként legális – lehetőségeket kihasználva, PR-szempontból több multinacionális vállalkozás is bajba került az utóbbi időben.

Bár a történelemben nem először kerülnek napirendre ezek a kérdések, a megindult folyamatok gyerekcipőben járnak még. Nem látható tehát minden területre vonatkozóan a pontos végeredmény, sőt! Annyi azonban bizonyos, hogy az adótervezés, mint vállalati funkció nem szűnik meg, hiszen e nélkül aligha lehetne racionális gazdasági működés, amely végső soron egyik érintett félnek sem érdeke. Mint minden trendváltás, a jelenlegi is a megszokottnál gondosabb eljárást követel valamennyi szereplőtől az átmenet időszakában. A zökkenőmentes átállás kulcsa a hatóságok részéről az erélyes, de méltányos és objektív fellépés, a vállalkozások vonatkozásában pedig a körültekintés és adókötelezettségeik oly módon történő tervezése, amely a működési hatékonyságukat segíti, de nem veszélyezteti a versenyt vagy az adórendszerek integritását.