Milliárdok, másoknak is

Van, aki egyszerű reklámfogásnak minősíti az akciót, más meg előremenekülésnek. Az elektromos autók gyártása nem terjed olyan tempóban, ahogy ezt előre jósolták. Így viszont hiába vannak remek szabadalmak, abból még nem lesz nagy profit. Át kell szakítani a piaci gátat – ehhez pedig sok elektromos autó, sok vásárló és sok töltőállomás kell. A Teslánál valószínűleg azt ismerték fel, hogy hiába piacvezetők, mindezt nem tudják egyedül gyorsan megteremteni. Az idő szabadalmaik ellen dolgozik.

Ám ha mások is beszállnak az üzletbe – néhány neves autógyár már ott van, csak még nem teljes erőbedobással –, akkor gyorsabban jön az áttörés, s akkor arathat a Tesla is. Nemcsak dicsőséget, profitot is. Az amerikai cég vezérigazgatója felülbírálta korábbi nézeteit: idáig úgy gondolta, a találmányokat titkolni kell a versenytársak elől. Bizonyos helyzetekben ennek a fordítottja hasznos, a fejlődéshez, az áttöréshez meg kell osztani az információkat. Ezt tették most.

Az informatikában egyébként sem ismeretlen a tudásmegosztás: a nyílt forráskódú rendszerekhez mindenki ingyen hozzáférhet, azt továbbfejlesztheti, alakíthatja saját igényei szerint, s azt nyilvánossá téve hozzájárul a fejlődéshez. Valami hasonlót célzott meg a Tesla is. Logikus ez a lépés, mégis meglepő. Ha egy cég dollármilliókat költ fejlesztésre, szabadalmakra, hogy teheti önként szabaddá tudását? Miből táplálkozik e nagyvonalúság? Nem fél a konkurenciától? Egy ilyen ajándékkal akár meg is előzhetik.

Ez benne lehetett a pakliban. Meg az is, hogy néha még a versenytársakkal is megéri együttműködni, megosztani az ismereteket, mert az mindenkinek több hasznot hoz, mint az egyedüli próbálkozás. És ez a lényeg. A ráció néha felül tud emelkedni az irigységen. S az sem zavaró, ha nemcsak az adományozó jár jól, de még sokan profitálnak a megosztott tudásból. Ez amolyan „win-win” szituáció. Tanítják a menedzseriskolákban, a vezetői döntések elemzésénél, hogy az igazán jó lépés az, amivel mindenki jól jár. Az elégedettség szárnyakat ad, cselekvésre serkent, beindítja az agyakat.

De nem hiszem, hogy hasonló helyzetben sokan döntöttek volna hasonlóan. Még akkor sem, ha vélelmezhető, hogy így valóban nagyobb lesz a haszon. De mások is jól járnak. A mi fejlesztéseinkből, a mi pénzünkből... Na, ne már... Nehéz túllépni az egyébként érthető irigységen is, hát még ha mi juttatjuk nagy haszonhoz a konkurenciát. Is. Meg magunkat. Is.

A Tesla tulajdonosa, Elon Musk milliárdos üzletember. Igazi startup világsztár, több ötlete bombaüzlet lett már – így például a biztonságos online fizetést megteremtő Paypal rendszer. Mindez azt sejteti, nem sablonos a gondolkodása, tud újat kitalálni, megvalósítani. A Tesla autók már lenyűgözték a világot. De ennél többet akar, s képes volt elszakadni a szokványmegoldástól: a sokmilliós szabadalmak kötöttségeitől is.

Óhatatlan a kérdés: ez itt Magyarországon elképzelhető? Tudnak olyan magyar milliárdos vállalkozót, aki nagyvonalúan együttműködött a konkurenseivel, közkinccsé tett olyan tudást, amit ő finanszírozott, az ő csapata fejlesztett ki? Jó, ez a világ fejlettebb részén sem gyakori. Ám az együttműködés nálunk talán ritkább, mint máshol. Itt a harc dívik, a sikert mások legyőzése, vagy legalábbis megleckéztetése jelenti. Itt nem a gondolatok felszabadítása a trendi, hanem beszabályozása. Itt nem szárnyalni kell, hanem végrehajtani, beállni a sorba.

Nem erre halad a világ. Az ember, a kreativitás, a gondolkodás, az együttműködés szerepe felértékelődik. A gépek elvégzik a szokványos, szabvány munkákat. Ám a gépek nem képesek eltérni a hagyományos, a beprogramozott megoldásoktól. Erre csak az ember képes. Ha felül tud emelkedni korlátain. Akár úgy is, hogy milliárdokat beáldoz, s ezzel másokat is helyzetbe hoz. Magával együtt.