Orbán Viktor hangos ugyan, de valódi ereje nincs a hangjának Brüsszelben

2004-ben egy magyar lap úgy kommentálta Kovács László energiabiztosi jelölését, hogy nem lesz más dolga, mint rőzsét gyűjteni és lekapcsolni a villanyt az Európai Bizottság termeiben. A magyar külügyminiszter végül nem lett energiaügyi biztos, amit pár évvel később már bánhatott, tíz év elteltével pedig az energiabiztonság nem csak kiemelt, de egyenesen az egyik legfontosabb témává nőtte ki magát – abban az új Európai Bizottságban is, amelynek összetételét tegnap ismertette Jean-Claude Juncker elnök.

És amelyikben a Magyarországról érkező tag, Navracsics Tibor jelenlegi külügyminiszter az oktatást, a kultúrát, az ifjúsági és állampolgári ügyeket kapta. Egytől egyig olyat, amelyek tagállami hatáskörbe tartoznak. Nehéz persze elképzelni azt, hogy az oktatás egyszer olyan forró témává válik, mint az energia, az mégis sokatmondó, hogy a hasonlóan lesajnált adózás és a vámügyek – Kovács László végül ezekért felelt 2004–2009 között – mostantól az egyik legfontosabbnak számító portfólió, a gazdaság és pénzügyek részeként bekerültek a „magba”.

Egy hasonló előrelépésnek csak örülni tudnánk, annál is inkább, mivel a magyar oktatásügy felől az utóbbi időben sok jó hírt nem hallhattunk. Halvány reménysugár, hogy egy részben közösségi szabályozás talán modernebbé, versenyképesebbé tenné a magyar köz- és felsőoktatást, és egy életre elfelejthetnénk olyan vadhajtásokat, mint a Brüsszelben is komoly felháborodást kiváltó röghöz kötést.

Navracsics Tibor kinevezésekor azonban vélhetően mást mérlegelt Jean-Claude Juncker. Mérlegelte azokat a késre menő vitákat, amelyeket az Európai Bizottság az elmúlt években a magyar kormánnyal folytatott a jogrendszer átalakítása miatt, és amelyeknek Navracsics igazságügyminiszterként a középpontjában állt. Mérlegelte a budapesti vezetés lobbierejét is – a Juncker jelölése körüli vitánál is kiderült, Orbán Viktor hangos ugyan, de valódi ereje nincs a hangjának Brüsszelben.