A NAV előtt mindenki sáros amíg ki nem derül, hogy ártatlan

A NAV főszabályként csak akkor büntethet meg egy vállalkozást, ha bizonyítja, hogy a vállalkozás jogértést követett el. Az adóhatósági eljárásban a bizonyítására szigorú szabályok vonatkoznak. Nem bizonyított tény, körülmény például nem értékelhető úgy, hogy az a vállalkozásra nézve legyen terhelő. Ennek ellenére előfordul, hogy a NAV úgy hoz döntést, hogy azt nem támasztja alá kellő mértékben bizonyítékokkal – legalábbis erről tanúskodik a bíróságok ítélkezési gyakorlata. A vállalkozások javára eldőlt adóperek túlnyomó többségében ugyanis a bíróság új eljárás lefolytatására utasítja a NAV-ot, mivel az eredeti döntése nem volt jól megalapozott.

De érvényesül-e az ártatlanság vélelme a NAV határozatával szemben indított bírósági eljárás során? Bár a vonatkozó jogszabályok előírják, hogy a bíróság előtt az adóhatóságnak számot kell adnia azokról a bizonyítékokról, amelyekre a döntését alapozta, a bíróságok ezt a szabályt megengedően értelmezik. A bíróságok szerint az adóperekben a megbüntetett vállalkozásoknak kell bizonyítaniuk, hogy a velük szemben hozott határozat jogszabálysértő. Az adóhatóság bizonyítási kötelezettségére csak akkor hivatkozhatnak, ha az adóhatósági eljárásban a bizonyítékokat nem ismerhették meg, vagy az eljárás során bizonyítékokat terjesztettek elő, amiket az adóhatóság nem vett figyelembe. Akárhogyan is nézzük, az adóperekben a vállalkozásoknak kell bizonyítaniuk az ártatlanságukat.

A kérdés jelentősége felerősödik azokban az ügyekben, ahol a vállalkozás jó- vagy rosszhiszeműsége a fő kérdés. Az elmúlt időszak ítélkezési gyakorlata jól mutatja, hogy a vállalkozások jó- vagy rosszhiszeműsége az adóperek jelentős részében ügydöntő. Az Európai Unió Bírósága is a legtöbb esetben attól teszi függővé az adózók felelősségre vonhatóságát, hogy megfelelő gondossággal jártak-e el, illetve tudhattak-e arról, hogy az üzleti partnerük nem fizeti meg az adót.

Az ártatlanság vélelméből az következne, hogy az ilyen ügyekben senkit ne lehessen megbüntetni mindaddig, amíg a rosszhiszeműsége bizonyítást nem nyer. Ezzel szemben jelenleg egy vállalkozás hamar abban a helyzetben találhatja magát, hogy a NAV megbünteti és egy bírósági eljárásban neki kell igazolnia, hogy kellő gondossággal és jóhiszeműen járt el. Ha pedig ezt nem tudja igazolni, úgy a bíróság jóváhagyja az adóhatóság büntetést tartalmazó határozatát. Manapság, amikor gyakran szakosodott bűnszervezetek hamisított okiratokkal ejtik tévedésbe a jogszerűen működő cégeket, sajnos könnyen ebben a helyzetben találhatja magát egy vállalkozás.

Ahhoz kétség sem férhet, hogy a bíróságok pártatlanok, és szakszerű döntéseket hoznak, az adóperek kiindulási pontja azonban akkor is aggályos. Ha a NAV valakit megbüntet, a bíróság ezt jogszerűnek tekinti, egészen addig, míg az adózó az ellenkezőjét nem bizonyítja. Az adóperekben tehát nem érvényesül az ártatlanság vélelme. A vállalkozások a bírósági eljárástól általában azt várják, hogy a bíróság kivizsgálja az ügyüket, azonban nem ez történik. A bíróság egy dolgot vizsgál: bizonyított-e, hogy a NAV jogsértő döntés hozott. A bizonyítás pedig az adózókat terheli.

A Kúria láthatóan felismerte a helyzet visszásságát és a közelmúltban több olyan elvi jelentőségű döntést is hozott, amiben kimondta, hogy az adóhatóság csak akkor hozhat az adózókkal szemben határozatot, ha a döntés megalapozottságát kellően bizonyítja. Bár ez tovább erősíti azt a követelményt, hogy a NAV valódi bizonyítékokon nyugvó döntéseket hozzon, még mindig nem ad megfelelő védelmet az adózóknak. A bíróságok előtti eljárásokban ugyanis még mindig a sérelmet szenvedett vállalkozásoknak kell igazolni az ártatlanságukat vagy a NAV által hozott döntés megalapozatlanságát.