Konzultáció a digitális korban

Magyarországon az internet-lefedettség közel 100 százalékos, és több mint kétmillió embernek van okostelefonja. Az ezek által nyújtott lehetőségek azonban jórészt kihasználatlanok. Akár a kormányhivatalok, akár a közüzemi szolgáltatók, akár a kereskedők rendszereit nézzük, azt tapasztaljuk, hogy mindenütt vannak honlapok, mindenütt van egyfajta „digitális együttműködés” az állampolgár és az őt kiszolgáló, informáló vállalat vagy az állami szerv között, de csak nagyon ritkán működik kifogástalanul. Ez pedig nap mint nap bosszúságokat okoz, a villanyóraállás bejelentésének nehézségeitől az olyan a napokban velem is megtörtént esetekig, amikor egy áruház olyan terméket ad el, amely nemhogy nincs a raktárban, de belátható időn belül nem is lesz.

A működés ráadásul annál inkább akadozik, minél összetettebb a feladat, minél több ügyfelet vagy vásárlót kell kiszolgálni. Ez főleg annak fényében megdöbbentő, hogy Magyarország nem is nagy ország. A több mint 300 millió lakosú Egyesült Államokban egy kereskedő ugyanúgy egyetlen digitális csatornán keresztül szolgálja ki a vásárlókat, mint hazánkban, a rendszer azonban a sokkal nagyobb adattömeggel is olajozottabban működik. Ennek számos oka lehet, amelyek közül a legfontosabb, hogy a hazai szereplők általában az olcsóbb megoldásokat részesítik előnyben – ez pedig gyakran visszaüt.

Az új évezred digitális lehetőségeit kihasználó, személyre szabott kommunikáció ugyanakkor nem csupán a sokféle ügy intézését egyszerűsíti le, de növeli is a felhasználók kényelemérzetét, informáltságát. Nemcsak a különböző vállalatok, hanem a kormányzat is kihasználhatná, hogy több mint kétmillió embert okostelefonon is el lehet érni. Ki lehetne fejleszteni egy „okos ország” alkalmazást, amely személyre szabott üzeneteket küldene az állampolgároknak.

Ilyenek lehetnek például a lakhelyükhöz vagy az aktuális tartózkodási helyükhöz kapcsolódó információk. Az arra tartókat például figyelmeztethetnék, hogy a Széll Kálmán téren bombát találtak, és lezárták az utakat. Egy helyről, alkalmazásból megkaphatnák a felhasználók, hogy mikor lesz lomtalanítás, vagy hamarosan felújítják a szomszédos utca útburkolatát. Az információkat egy nagy kommunikációs központ dolgozná fel, amely minden regisztrálót a saját szempontjai szerint szolgálna ki. Ezen a módon egyrészt olyan hírek egyaránt eljuthatnának az állampolgárokhoz, amelyeket máskülönben elkerülnék a figyelmüket, másrészt ki lehet aknázni a közvetlen kommunikáció által nyújtott előnyöket is.

A nemzeti konzultációkat percek alatt le lehetne bonyolítani: csupán ki kell küldeni a kérdéseket azoknak, akik a „szívesen részt veszek nemzeti konzultációkban” lehetőséget kiválasztották (aki a mobilalkalmazásban ezt elutasítja, feltehetően a postai úton érkező kérdőíveket sem küldené vissza), az eleve digitálisan beérkező adatokat pedig azonnal fel lehet dolgozni.
Ilyen nagyszabású, integrált alkalmazásról nincs tudomásom, de miért ne lehetne ebben Magyarország az úttörő?

Hasonló rendszer már működik Barcelonában, ahol egy „smart city” applikáció látja el a turistákat a megadott preferenciák szerinti, valós idejű információkkal – arról is tájékoztatva őket például, hogy a kiszemelt múzeum pénztára előtt mekkora sor áll. Ezzel a város még pénzt is keres, elvégre egy üzlet vagy egy kávéház tulajdonosának megéri, ha – ellenszolgáltatás fejében – naponta több száz arra járó turistának tehet egyedi ajánlatot. Egy ilyen alkalmazás a budapesti turizmus fejlesztését célzó projektek sorába is jól illeszkedne. Miért ne készülhetne egy ilyen, akár a közelgő vizes vb-re?