Kalandozók

Lovon kezdtük Európában, és most újra a kor lovainak nyergében igyekszik megkeresni a kenyerét sok magyar Európa útjain. A lebomló határok adta lehetőség veszély és esély egyszerre a magyar fuvarozók és sofőrök számára. A tágra nyílt piacok minden korábbinál jobb lehetőséget adnak a cégeknek az üzletszerzésre, a hivatásos gépjárművezetőknek pedig az állásszerzésre, viszont a saját piacukra is könnyebben be tudnak jutni a versenytársak.

A laikus turista is fel tudja mérni, hány magyar kamionnal, magyar rendszámú turistabusszal találkozik sok száz vagy ezer kilométerre tőlünk. A fuvarozói verseny ugyan rendkívül sokszereplős és kiélezett, de az utakon az látszik, hogy sok magyar személy- és teherfuvarozó képes az üzleti kalandozásra. Annak ellenére, hogy az országok igyekeznek bürokratikus, trükkös akadályokkal védeni a belső fuvarozói piacukat, az üzletszerzésre itt még mindig jobb lehetőségek kínálkoznak a magyar cégeknek, mint sok más területen, ahol nem tudnak labdába rúgni a határokon túl.

A fuvarhoz sofőr is kell, márpedig ebből egyre kevesebb van, hiszen a magyar gépjárművezetők tudása univerzális, egész Európában beváltható, tulajdonképpen mindegy nekik, hogy magyar vagy éppen osztrák cég autójának nyergében róják Európát. Az utak magyar napszámosai kelendőek a piacon, viszont a külföldi rendszámú buszra, kamionra váltók nagyon hiányoznak a hazai cégeknek.

Az Európa számottevő fuvarvállalkozójává váló és most már miniszterelnöki megbízottként is működő Wáberer Györgynek sikerült meggyőznie a kormányt arról, hogy érdemes támogatnia a sofőrképzést. Való igaz, az állam ezzel nem potenciális munkanélküliek képzéséhez járul hozzá. Akinek ma hivatásos busz- vagy kamionvezetői jogsi van a kezében, az jó eséllyel találhat munkát. Bár tudjuk, hogy az állami támogatással kiképzett sofőröknek egy jelentős része előbb-utóbb külföldön jut álláshoz, a hazai hiányok pótlásához, a magyar cégek lehetőségeinek kiaknázásához sofőrök kellenek. A sofőrképzés felpörgetése ezért egyszerre esély és kényszer.