Szépítés

Jelentősen faragott veszteségeiből az első fél évben több hazai nagybank: bár ez néhány esetben még mindig 20 milliárd környéki hathavi veszteséget jelent, az elmúlt évek eseményeinek tükrében mindenképp biztató fejlemény, és komoly szépítésként értékelhető. Ez akkor is így van, ha a javulás hátterében leginkább a kockázati és a működési költségek csökkenése áll, nem pedig a gyors ütemben növekvő üzleti aktivitás és a bevételek megugrása.

Trendfordulóról viszont dőreség lenne beszélni: egész egyszerűen arról van szó, hogy a nagyobb szereplők kezdenek kilábalni a – részben maguk ásta – gödörből. Hiába ugyanis a javuló – ám sok esetben még mindig stabilan negatív – eredmény, a növekedés jeleit még nyomokban sem lehet látni a szektorban. A legtöbb szereplő eszközállománya változatlanul zsugorodik, a kihelyezett új hitelek nem tudnak lépést tartani a törlesztett/leírt állománnyal, és nem nagyon létezik olyan terület, amelyen igazán jól lehetne keresni. Ehhez adódik még az alacsony kamatkörnyezet, ami finoman szólva sem kedvez a kamatbevételek, azokon keresztül pedig a nyereségesség növekedésének. Ráadásul a banki szolgáltatások piaca nagyon erősen szabályozott, vagyis a bevételek növelésénél igencsak korlátos a mozgástér.

Az viszont már javít az összképen, hogy a jelenlegi állás szerint a hazai hitelintézeti szektornak nem kell újabb kormányzati meglepetéscsomagtól tartania, vagyis ha végre lemegy az autóhitelek forintosítása, és a brókerbotrányok számláját is kifizetik a bankok a valódi érintettek helyett, akkor mutatkozik majd némi esély az üzletszerű működésre Magyarországon is. A helyzet várható normalizálódása mellett ugyanakkor változatlanul számolni kell a konszolidációval a hazai bankpiacon, vagyis lesznek szereplők, akik takarékon működnek, és olyanok is, akik hosszabb távon mindenképpen új tulajdonossal működnek majd tovább. Csak azt nem lehet még tisztán látni, kik lesznek azok az új tulajdonosok.