Az élenjáró termelők bukhatnak

A kormány szándéka szerint a következő hónapokban mintegy 300-380 ezer hektár termőföld kerülhet kizárólag magyar állampolgárságú, földműves státusú magánszemély tulajdonába.

Lázár János, a programért felelős miniszter szerint a földárveréseken részt venni jogosult gazdák száma meghaladja a százezret. A miniszter azt is hozzátette, hogy a piaci ár plusz 10 százalék alatt egyetlen hektár termőföld sem kerülhet magántulajdonba. A földvásárlást azonban más súlyos kötöttség – például húszéves elidegenítési tilalom és visszavásárlási jog – is terheli, ráadásul a birtokbavétel időpontja is hosszú évekre kitolódhat, mivel a meghirdetni szándékozott állami földek zömére 20-tól 36 évig terjedő tartós bérleti szerződés van érvényben. Az eladásra kijelölt földek közel 50 ezer parcellában találhatók, így az NFA szerint hetente mintegy 600 árverést kell tartani az országban, hogy a privatizáció a kormány által kijelölt határidőre, az idei év végére befejeződjön.

Az eladásra felkínált termőföldek valós piaci értéke jelenleg 400-500 milliárd forint között van, bár a kormány ennél jóval kevesebb, mintegy 300 milliárd forint bevételre számít. Ez ellentmondás, mivel deklarált kormányzati szándék, hogy csak az adott régióban jegyzett piaci árszint fölött engedélyezett az eladás. Országosan ma egy hektár szántó közel 1 millió forintba kerül, de tudni kell, hogy a felkínált földek túlnyomó része az átlagnál értékesebb, mivel jellemzően nagyüzemi méretű táblákban vannak, emellett mintegy harmaduknak az infrastruktúrája öntözésre is alkalmas.

Az ilyen termőföldek piaci ára már évek óta 2 millió forint fölött van.
Ismerve a magyar gazdák vagyoni és pénzügyi helyzetét, erősen kétlem, hogy ilyen rövid idő alatt képesek lennének több száz milliárd forintot előteremteni a vásárláshoz. Igaz, a kormány kedvezményes kamatozású, húszéves lejáratú földjelzáloghitellel kívánja támogatni a földprivatizációs program sikeres megvalósítását, de a minimálisan előírt 20 százalékos önrész is sok tízmilliárd forint azonnali terhet jelent a vevők számára. Ezen túlmenően kérdéses az is, hogy a vásárlásra bejelentkező gazdák hány százaléka minősül majd hitelképesnek a bankok szemében. De biztos, hogy sokkal kevesebben, mint azt a kormány mondja, azaz a potenciális százezerből talán mintegy 5-10 ezer földműves státusú helyben lakó gazda esélyes hitelfelvételre.

Az elmúlt évek állami földek bérbeadását kísérő botrányok miatt a kormány most átláthatóságra törekszik, fair árveréseket akar, szigorúan szabályozott feltételek mellett. A napokban megtartott tiltakozó akciók és megnyilatkozások arra utalnak, hogy az ellenzék és több civilszervezet nem hisz ebben, és már előre „földmutyiról” beszélnek. Személy szerint nincs okom kételkedni abban, hogy a földeladások ezúttal átlátható módon zajlanak le, de ugyanakkor látom azokat a milliárdokban mérhető gazdasági károkat, amelyeket az állami földek tervezett eladása és azonnali birtokbavétele fog okozni a magyar agrárium főszereplői számára. A jelenlegi bérlők, tényleges földhasználók várhatóan súlyos vagyonvesztést könyvelhetnek majd el.

Éppen ez az, amiről sem a kormány, sem az ellenzék nem beszél. A meghirdetett földek döntő hányada ugyanis olyan magyar magánszemélyek vállalkozásainak használatában van, akik húszéves vagy még hosszabb bérleti szerződésük birtokában bátran mertek invesztálni hosszú távú megtérülést ígérő fejlesztésekbe is. Új, az uniós állatjóléti és környezetvédelmi előírásoknak megfelelő szarvasmarha- és sertéstenyésztő telepeket építettek, modernizálták a vetőmag-feldolgozó üzemüket, és közülük többen a precíziós növénytermelési technológiát is bevezették, megvásárolva hozzá az 50-100 millió forintba kerülő GPS-szel és RTK-adapterrel felszerelt traktorokat, kombájnokat.

Az állami földek eladásában érintett mintegy 80 agrárvállalkozás a magyar mezőgazdaság zászlóshajói közé tartozik, ahol világviszonylatban is versenyképes termelés van, tele innovációval és magas hozzáadott értékű termék-előállítással. Három területen külön is kiemelkedő a súlyuk: a tejtermelés, a sertéstenyésztés és a vetőmag-előállítás. Ezek a cégek adják a hazai tejtermelés 30 százalékát, a sertésállomány mintegy 20 százalékát, és különösen erősek a vetőmagtermelésben, ahol közel 40 százalékos a piaci részesedésük, miközben a mezőgazdasági művelésre alkalmas földeknek alig 7-8 százalékát foglalják el. Ezen túlmenően a földprivatizációnak áldozatul eső agrárcégek mintegy 30 ezer családnak biztosítanak megélhetést, nyugdíj- és egészségbiztosítási jogosultságot.

Ha az új földtulajdonosok tényleg úgy döntenek, hogy a megvásárolt földeket saját használatba is veszik, akkor a jelenlegi bérlők vállalkozói vagyona néhány éven belül akár 100-150 milliárd forinttal is leértékelődhet. Bár az érintett cégek tulajdonosai fordulhatnak bírósághoz kártérítésért, mert jogállamban élünk, de félek, hogy a peres ügyek évekre elhúzódnak, és megtörténhet, hogy végül az Európai Bíróságon kötnek ki. A megítélt kártérítést majd a következő kormány fogja kifizetni. Hogy miből? Természetesen a magyar adófizetők pénzéből.