Nőket a politikába

Évek óta az észak-európai országok foglalják el az első helyeket a globális esélyegyenlőségi rangsorban, jelenleg Izland, Norvégia, Finnország és Svédország áll a sor elején. A közép-európai térségből Szlovénia még éppen befért az első tíz ország közé, és a balti államok pozíciója is a nemek közötti esélyegyenlőség viszonylag mérsékelt voltára utal.

Messze nem állítható ez a visegrádi térség országairól a Világgazdasági Fórum jelentése alapján: szűkebb régiónkból Lengyelország az 51., Csehország a 81., Szlovákia a 97., Magyarország pedig csupán a 99. e szerint a globális hierarchia szerint. Különösen szembeötlő, hogy ma már nemcsak a fejlett nyugati államok, de a hagyományosan szélsőségesen patriarchális beállítódást mutató balkáni országok többsége is jobban teljesít a nemek közötti esélyek egyenlősége szempontjából a visegrádi négyeknél.

Magyarország pozíciója az elmúlt évtizedben folyamatosan romlott. Az esélyegyenlőség abszolút nagysága ugyan az elmúlt öt évben nem változott jelentősen, csupán mérsékelt ingadozást mutat egyik évről a másikra. Mindez alapján azt is hihetnénk, elsősorban azért csúsztunk hátrább, mert miközben mi alig változtunk, a progresszió számos országban utat tört magának. Ez azonban csak részben igaz; az egyes területeket összehasonlítva igen sajátos kép rajzolódik ki Magyarországról.

Az oktatás területén például már tíz éve is csekélyek voltak a különbségek, és ez most sincs másként. A felsőfokú beiskolázottságban egyenesen világelsők vagyunk a rangsorban: az egyetemeken és főiskolákon tanuló nők aránya nálunk 28 százalékkal nagyobb a férfiakénál. Intő jel viszont, hogy az alapfokú iskolázásból is kiesik a lányok és a fiúk egy része – és ebben a tekintetben a magyarországi alacsony társadalmi státuszú családokban nevelkedő lányok helyzete rosszabb, mint a fiúké.

A munkaerőpiac és a gazdaság területe is ellentmondásos képet mutat. Magyarországon a szakképzettek körében a nők aránya immár messze meghaladja a férfiakét, ezen a szintén a globális rangsor első helyét foglaljuk el. Bár jelentősen kevesebb a női, mint a férfi felső vezető a gazdasági életben, az aránytalanság nemzetközi összevetésben messze nem kiugró, e metszetben a 20. helyen állunk a globális esélyegyenlőségi hierarchiában. A nagy különbség a jövedelmeknél figyelhető meg: a felmérés szerint hazánkban messze nem érvényesül az „azonos munkáért azonos bért” elve. Ráadásul más felmérésekből jól tudjuk, hogy a nők lényegesen több időt töltenek el nem fizetett otthoni munkavégzéssel, mint a férfiak.

Az igazán elrettentő adatokat azonban a politikai dimenzió mutatja: Magyarországnak az elmúlt ötven év során még soha nem volt női kormányfője vagy államfője, egyáltalán nincsenek női minisztereink, és a nők parlamenti szerepvállalása is az egyik legcsekélyebb a világon, hiszen tíz férfira egy nő jut csupán az országgyűlési képviselők körében.
A gazdasági és a politikai élet között önerősítő folyamatok működnek a nemek közötti esélykülönbségek mérséklésében. A kezdeményezés pedig a politika, ezen belül pedig elsősorban a politikai elitben lényegesen nagyobb arányban képviselt férfiak felelőssége. És persze egyúttal esélye: Magyarország ugyanis világelső abban is, hogy a nők és a férfiak várható élettartama között nálunk a legnagyobb a különbség. A mai esélyegyenlőtlenség tehát a férfiakra is súlyos következményekkel jár.