Feltorlódó válságok

Egy brüsszeli diplomata ismerősöm még 2008 őszén, a Lehman Brothers bukása és az orosz–grúz konfliktus közepette azt mondta, semmi pánik, az unió központjában kéthetente tűnnek föl válságok. Azóta azonban előbb hetente, aztán naponta robbantak ki válságok, és ma már naponta több is feltorlódik.

Özönlenek a menekültek, terrorveszély fenyeget, rogyadozik a schengeni rendszer, a Közel-Keleten Európát közvetlenül érintő háborúk zajlanak, növekszik az orosz–ukrán feszültség, Nagy-Britannia fontolgatja, hogy kilépjen-e az Európai Unióból, Skócia függetlenné válna, akárcsak Katalónia.

A megszorításokra épülő válságkezelés a szélsőséges politikai mozgalmakat erősíti, miközben az eurózóna gazdasági növekedési irama elenyésző, és a közös kormányzás mikéntjéről továbbra is élénk viták zajlanak. Ezeket a megoldatlan válságokat mélyíti el a legújabb krízis: a megoldatlanságokból Európa-ellenes érveket gyártó, a közös alapértékeket megkérdőjelező magyar és talán lengyel politika kihívása.

Ám minden fölbolydulás ellenére az eurózóna integrációja nem szakadt meg. Az erős mag összezár. S azok az értékváltó uniós tagországok rekedhetnek kívül – egy újabb válság magvát elhintve –, amelyek a közös pénzalapok szétosztásának haszonélvezői voltak, és európai források nélkül még jobban leszakadnának. 2016 tisztázó évnek ígérkezik.

Milyen év lehet 2016? Ezt a kérdést tettük fel kollégáinknak az év végén. Itt olvashatja, mit várnak a Világgazdaság munkatársai az új évtől.