Kitaposott úton a kivándorlók

Nehéz megbízható statisztikát szerezni a kivándorlás mértékéről vagy a már külföldön élő és dolgozó magyarok számáról. A pontos adatok előállítását megnehezíti, hogy európai szinten nem tesznek különbséget az európai állampolgárságú munkavállalók között származási ország alapján, a nemzeti rendszerek pedig kevéssé kommunikálnak egymással. A munkavállalás EU-n belüli szabadságának köszönhetően nincs olyan európai vagy nemzeti intézmény, ahol a kivándorlást be kellene jelenteni, a befogadó oldalon lévő munkaügyi hivatalok, belügyminisztériumok pedig nem alkotnak európai szintű, egységes rendszert.

Ráadásul a politika sem érdekelt a pontos számok nyilvánosságra hozatalában: a befogadó országok nem akarják a magas számokkal háborgatni az „őslakos” közvéleményt, a kibocsátó országok, mint Magyarország kormánya számára pedig szintén rossz feedback lenne a nagyszámú elvándorlást tükröző pontos adatok megléte.

A felmérésekből és közvélemény-kutatásokból, a külföldön élő magyaroktól haza utalt pénzösszeg, a becslések, valamint személyes tapasztalatunk alapján mégis úgy tűnik, egyre több magyar próbál inkább külföldön szerencsét – akár egy szezonmunkára ideiglenesen, akár véglegesen. Saját statisztikáink és a külföldi munkáinkra jelentkezők állásinterjúin elhangzottak viszont ezt nem teljesen támasztják alá. Már ötödik éve nagyjából ugyanannyi munkavállalót helyezünk el sikeresen külföldön, és a jelentkezők száma is beállt egy stabil és erőteljes, de nem kiugróan magas számra. Többször megesik, hogy külföldi partnereink nem találnak megfelelő számú, jó képzettségű munkavállalót még Magyarországról sem, ezért például évente legalább egyszer, az áprilisi Nemzetközi Állásbörzén inkább ők jönnek Magyarországra, hogy személyesen mutassák be állásaikat a magyar munkavállalóknak.

A nagyobb hajlandóság helyett, úgy vélem, három másik erő növeli a külföldön munkát vállalók számát. Természetesen változatlanul megvannak a „régi” motivációk: a jobb kereseti lehetőség, az alaptőke létrehozása saját lakáshoz, családalapításhoz, a nyelvtudás fejlesztése, a szakmai tapasztalat fejlesztése, az új képzettségek megszerzése, a multikulturális környezet iránti vonzalom mind nagyon fontos tényezők a külföldi munkavállalás mellett, de ezek nem újak. A kérdés, hogy milyen új tényezők játsszanak közre az utóbbi években tapasztalt (sokak által érzett) növekedésben.

Fontos tényező, hogy Nyugat-Európában is változik a munkaerő-piac igénye. Régen csak fizikai szakmunkásokat kerestek, majd megjelent az igény a betanított munkásokra is, később elkezdték keresni a szakorvosokat, gépészmérnököket és informatikusokat is. Újabban viszont egyre több fehér galléros területen csak nehezen találnak a munkaadók megfelelő kollégákat saját országukban, különösen vidéken. Minket is egyre több, jellemzően kisebb és vidéki külföldi cég keres meg különböző irodai állásokkal. Ezenkívül egyre több lehetőség nyílik oktatóknak, tanároknak, óvónőknek, gyógytornászoknak is.

A második nagy horderejű változás, hogy egyszerűen könnyebb lett külföldön munkát vállalni. Akár Magyarországon, külföldön is fontos „fegyver” a munkakeresés során a személyes kapcsolatok megléte. A külföldi munkavállalásnál pont ez hiányzik. Legalábbis eddig így volt, mostanra viszont annyi magyar dolgozik a legkedveltebb célországokban (Nagy-Britannia, Ausztria, Németország, Hollandia), hogy gyakorlatilag mindenkinek vannak már kint élő ismerősei, rokonai. Ők tapasztalatukkal, kapcsolataikkal, gyakran ideiglenes szállással tudják segíteni a csak most érkező ismerősöket, és nemritkán meglévő munkahelyükön ők ajánlják be megbízható rokonukat, barátjukat. Továbbá egyre több magyar tulajdonú kisvállalkozás is működik külföldön, ahol természetesen szintén sokkal könnyebb magyarként felvételt nyerni, mint egy osztrák, német vagy angol kisvállalkozásnál. A külföldi munkavállalók második generációjának az első generáció már valamennyire kitaposta az utat. Míg korábban csak a bátrak és talpra­esettek vágtak bele a kalandba, most már az óvatosabbak is el tudnak indulni. Összességében: leginkább nem a külföldi munkavállalás iránti motiváció nőtt, hanem az annak útjában álló akadályok ritkultak meg.

Végül a motivációkban és célokban rejlik az utolsó, de Magyarország gazdaságát is hosszú távon meghatározó tényező. Tíz évvel ezelőtt még szinte mindenki egy-két évet tervezett külföldön eltölteni. Az utóbbi években viszont megjelent egy új motiváció és cél is: a tartós kivándorlás. Egyre többen mondják, hogy nem is kívánnak visszatérni, leendő gyerekeiket – ahogy gyakran mondják – „normális országban” kívánják felnevelni. A személyes nehézségeken túl általában fontos a politikai motiváció is. Sőt, sokan nem a személyes helyzetük miatt, hanem az ország politikai helyzete, hosszú távú kilátástalansága miatt döntenek úgy, hogy egy stratégiai húzással Nyugat-Európába vándorolnak. Más kelet-európai országokkal összehasonlítva, Magyarországról nem mennek különösen sokan külföldre dolgozni, ellentétben a közhiedelemmel, messze elmaradunk például Lengyelország és Románia mögött. Amiben viszont különlegesek vagyunk, az nem más, mint az, hogy nem térünk haza. Ha pedig van egy nem túl magas, de folyamatos kiköltözés, amellyel szemben alig van visszaköltözés, akkor helyesen érzékeljük úgy, hogy egyre több ismerősünk van már külföldön.

A szerző az EUwork állásközvetítő iroda ügyvezetője