„Tegyük újra naggyá Amerikát” – mondja Donald Trump, az amerikai republikánusok valószínűsíthető elnökjelöltje. Külpolitikáját az „Amerika az első” szlogennel írja le, eszerint az Egyesült Államoknak minden lehetséges dolgot meg kell tennie a geopolitikai dominanciájának megőrzéséért, és ehhez képest a barátok és a szövetségesek ügye nem annyira fontos. De mi a legnagyobb fenyegetés amerikai elsőségére? Kína? Oroszország? Az Iszlám Állam?
A válasz nem az utóbbiak között keresendő. A valódi fenyegetést maga Trump jelenti. Az amerikai gazdasági és pénzügyi külkapcsolatokra vonatkozó víziója egy lázálom terméke.
Gondoljunk a növekvő amerikai államadósságra vonatkozó megállapításaira. Trump nemrégiben azt vetette fel, hogy az Egyesült Államoknak tárgyalnia kellene a hitelezőivel az adóssága jó részének kedvezményes visszavásárlásáról annak érdekében, hogy csökkenjen az adófizetők adósságszolgálati terhe. Ez valójában egy részleges fizetésképtelenséget jelentene több ezermilliárd dollár értékű kötelezettségre vonatkozóan.
Trump azzal dicsekszik, hogy ugyanezt tette, amikor a kaszinói bajba kerültek. Cégbirodalmát hitelből, adósságokból építette fel, majd amikor rosszul ment a vállalkozásainak sora, akkor egyszerűen eltűnt a színről, ahogy azt tette Atlantic Cityben. Szóval miért ne lehetne hasonlóképpen eljárni az USA ügyében is?
Az elemzők elszörnyedve reagáltak erre – joggal. Már a csődre való utalás is veszélyeztetheti az ország hitelbesorolását, és megemelheti a jövőbeni hitelfelvétel költségeit. Az állampapírhozamok emelkednének, és végül az adófizetőkre még magasabb adósságszolgálati teher hárulna.
Még rosszabb, hogy a dollár nemzetközi valutaként betöltött szerepe is veszélybe kerülne, ami jelentősen gyengítené Amerika szuperhatalmi helyzetét. A zöldhasú világszerte tapasztalható népszerűsége lehetővé teszi az Egyesült Államoknak, hogy szerte a világban érvényesítse hatalmi szerepét, hogy katonai bázisokat tartson fenn több mint száz országban, illetve hogy hadihajókat állomásoztasson a Földközi-tenger térségétől a Csendes-óceánig, illetve hogy segítse szövetségesei védelmét Európától a Közel-Keleten át Japánig és Dél-Koreáig. Valójában Amerika ezt egyszerűen pénznyomdával fedezi, abban a biztos tudatban, hogy a kibocsátott dollár legtöbb része külföldi kezekben marad.
Ezek egy részét bankjegyekben tartják. Az amerikai Federal Reserve által kibocsátott bankjegyek mintegy 60-70 százaléka az Egyesült Államokon kívül van forgalomban. A legtöbbet azonban dolláralapú követelésekbe fektetik, elsősorban kincstárjegyekbe és államkötvényekbe. Amíg a külföldi befektetők és központi bankok hajlandók továbbra is amerikai állampapírokat felhalmozni, addig Amerika annyit költhet, amennyi szükséges a világszerte vállalt számos biztonságpolitikai kötelezettségének teljesítéséhez, illetve külkereskedelmének és költségvetési hiányának finanszírozásához. A dollárnak a világ fő tartalékvaluta státuszából eredő hasznok „túlzott privilégiumokat” biztosítanak, ahogy azt az 1960-as években az akkori francia pénzügyminiszter, Valéry Giscard d’Estaing mondta panaszkodva. Miután a dollár továbbra is vonzónak számít, az USA még ma is élvezi ezt a privilégiumot.
Miért szeretik ennyire külföldön a zöldhasút? A pénzügyi elemzők ezt Amerika igen fejlett pénzpiacával magyarázzák, amely példátlan likviditást biztosít. Egyedül az államkötvénypiac forgalma meghaladja a napi 500 milliárd dollárt. Sehol máshol nincsen ekkora méretű és rugalmasságú piac. A befektetők kiemelten magas minőségű környezetre számíthatnak.
Ez azonban csak a történet egyik – és nem is a fontosabb – fele. A zöldhasú a biztos menedék szerepből adódó különleges előnyöket élvez. A pénzügyi világban, ahol a válságok nem ritkák, a befektetők biztonságos helyen akarják parkoltatni pénzüket. Az Egyesült Államok jelenleg messze a legjobb megoldás a biztos befektetési fokozatú eszközök számára. Madeleine Albright korábbi amerikai külügyminiszter szerette „nélkülözhetetlen nemzetként” említeni az USA-t. Világszerte a hitelezők számára a zöldhadú „nélkülözhetetlen valuta” maradt.
Ez azonban megváltozhat, ha Trump révbe ér, és tökfejként, balekként kezdi el kezelni a dollártulajdonosokat. Ki fogja a dollárt biztos menedéknek tekinteni, ha küszöbön áll a részleges fizetésképtelenség? Szinte biztosan más valutákra – így az euróra, a jenre, a fontra vagy akár a jüanra – térnének át, ami majdnem biztosan arra kényszerítené az USA-t, hogy csökkentse külföldi katonai kiadásait. A „túlzott privilégium” elveszne, és az USA reálisan már nem törekedhetne a világpolitikában betöltött domináns szerepének megőrzésére. Trump retorikájával szemben Amerika már nem lenne első, de talán második vagy harmadik sem.
Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.