késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Ismét a fiatalok húzták a rövidebbet. A Brexit-népszavazás újabb példája annak, hogy milyen mély szakadékok húzódnak a generációk között, amelyek a politikai, faji hovatartozásokon, illetve a jövedelmi viszonyokon is átívelnek. A 18 és 24 év közötti szavazók közel 75 százaléka voksolt az EU-ban való maradásra, azonban az idősebb szavazók döntése miatt a fiataloknak mégis ki kell lépniük az EU-ból. Ez csak az egyike azon fejleményeknek, amelyeken keresztül az Y generáció tagjainak, illetve azok gyermekeinek gazdasági jövőjét mások határozzák meg.
Én az ötvenes éveim végén járok, és aggódom amiatt, hogy a generációnkra a fejlett világban úgy fognak majd emlékezni, mint amely gazdasági értelemben „elvesztette a fonalat”.
A 2008-as globális pénzügyi krízis előtti években dúskáltunk a hitelekben, és úgy éreztük, hogy jogunk van kölcsönökből többet költeni, mint amennyire amúgy képesek lennénk, és túl sok spekulatív pénzügyi kockázatot vállaltunk. Leállítottuk a beruházásokat a növekedés valódi húzóerőiben, hagytuk, hogy az infrastruktúra lepusztuljon, s nem törődtünk eléggé az oktatási-képzési rendszerrel.
Hagytuk, hogy a költségvetés külön érdekek foglya legyen, amelynek hatására széttöredezetté vált az adórendszer. Ez nem meglepő módon a gazdasági növekedésre fékező hatást gyakorolt. Továbbá tanúi voltunk az egyenlőtlenség drámai mértékű súlyosbodásának, nemcsak a jövedelmek és a vagyonok, hanem a lehetőségek szintjén is.
A 2008-as válságnak kellett volna az ébresztőnek lennie. De nem ez történt. Ahelyett, hogy a válságot a változtatások katalizálására használtuk volna fel, lényegében folytattuk az addigi utat. Egyszerűen a magánhitelezőket állami hitelezőkre cseréltük fel. A jelentősen eladósodott bankrendszert a hiperaktív monetáris hatóságok kísérleti likviditási injekcióival helyettesítettük.
A válság után pedig a bankok mérlegéből a magánkötelezettségeket – beleértve jövőbelieket is – az adófizetőkre hárítottuk át, de mégsem sikerült a megmentett bankszektor reformja. Hagytuk az egyenlőtlenséget tovább súlyosbodni, és tétlenül néztük, ahogy túl sok európai fiatal süpped a munkanélkülilétbe, amivel azt kockáztatjuk, hogy idővel munkanélküliekből munkaképtelenekké válnak. Egyszóval, nem tettünk meg a szükséges lépéseket ahhoz, hogy a fenntartható, inkluzív növekedés motorjai újra megerősödjenek, amivel gyengítettük a potenciális kibocsátást, és veszélybe sodortuk a jövőbeli gazdasági teljesítményt is. Ezeket a sorozatos ballépéseket pedig vegyítettük azzal a nagy hibával, hogy elmulasztottunk a hosszú távú fenntarthatóságot szolgáló döntések meghozatalát, különösen a környezetvédelem és a társadalmi kohézió kérdésében.
A népesség egyre nagyobb szegmense veszítette el bizalmát a politikai, az üzleti elitben, valamint a szakértői véleményekben. Az így kialakuló politikai fragmentáció, beleértve az establishmentellenes mozgalmak térnyerését, még nehezebbé tette a megfelelő gazdaságpolitikai válaszok kidolgozását.
Tetézve a gondokat most annak adunk teret, hogy a körülbástyázott és nem hatékony iparágakat erodáló technológiai innovációkkal szemben szabályozói oldalról ellentámadás alakuljon ki. Az olyan cégekkel szembeni fokozódó szigorítások, mint az Airbnb és az Uber, különösen rosszul érintették a fiatalokat mind vállalkozóként, mind fogyasztóként. Ha nem változatunk gyorsan, akkor az egymást követő generációk olyan önmagukat erősítő gazdasági, pénzügyi és politikai tendenciákkal fognak szembesülni, amelyek nagyon alacsony mértékű növekedéssel, túl sok adóssággal, mesterségesen emelkedő eszközárakkal és az egyenlőtlenség vészjóslóan magas szintjével, valamint politikai polarizációval járnak majd együtt.
A technológiai innováció szerepét ismerve az intézkedések kismértékű átalakítása is érdemi és gyors változást okozhat a gazdaságban. Átfogóbb szakpolitikai megközelítés révén a gazdasági stagnálás, a társadalmi immobilitás és a piaci volatilitás ördögi körét az inkluzív növekedés, a valódi pénzügyi stabilitás és a nagyobb mértékű politikai következetesség egymást erősítő dinamikájává alakíthatjuk át. Különösen szükség van arra, hogy a növekedést elősegítő strukturális reformok, a kereslet jobb menedzselése, a túlzott eladósodás kezelése, illetve a regionális és globális politikai keretrendszerek fejlesztése terén egyszerre történjenek előrelépések.
Miközben ezen változások nagyon szükségesek, azok csak úgy fognak megvalósulni, ha nagyobb mértékű konstruktív nyomás helyeződik a politikusokra. Sajnos, a fiatalok túlságosan is átengedik a színteret, ha a politikai részvételről, nevezetesen olyan ügyekről van szó, amelyek közvetlenül befolyásolják saját, illetve gyermekeik boldogulását. A fiatal brit választópolgárok közel háromnegyede támogatta az EU-tagság megtartása melletti kampányt, azonban közülük csupán minden harmadik ment el szavazni. Ezzel szemben a 65 évnél idősebbek több mint 80 százaléka vett részt a népszavazáson. Kétségtelen, hogy a fiatalok távolmaradásával az idősebbek kezébe került a döntés, akiknek preferenciái és motivációi, még ha akaratlanul is, de különböznek.
Az Y generáció látványosan nagyobb beleszólást szerzett abban, hogy miként kommunikál, utazik, szerzi be és osztja meg az információt, aknázza ki saját erőforrásait, hogyan képviseli magát a cégekkel szemben, és még sorolhatnánk. Most a politikai képviseletük megválasztásában és azok elszámoltathatóságában is nagyobb beleszólásra kell szert tenniük. Ha nem így lesz, akkor az én generációm – jórészt akaratlanul – továbbra is a fiatalok jövőjét éli fel.
Copyright: Project Syndicate, 2016www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.