A tábornokok hajlamosak a korábbi csaták újbóli megvívására készülni, pedig a következők már mások lesznek. Bár a történelmi tapasztalatok szerint nem vezet jóra a gazdasági élet militarizálása („széncsata”, „harc a spekulánsok”, „feketézők ellen”), tény, hogy az ilyen szóhasználat újra megjelent („pénzügyi szabadságharc”). E stílussal szólva kimondhatjuk: új front nyílott 2016-ban gazdasági életünkben.
A hivatalos munkaügyi adatok ugyan kedvezőek, túl szép is a kép a valósághoz képest, ám aggasztó munkaerőhiány lépett fel számos szakterületen. A fejlemény nem lehetett váratlan, hiszen a demográfiai folyamatok jól ismertek. Csak egy mutatót véve: nyers termékenységi rátánk régóta 1,3-1,4 körüli, ami igen távol van a népesség újratermeléséhez szükséges 2,1-es értéktől. De hirtelen felgyorsult a kivándorlási folyamat is, és nincs ok feltételezni, hogy lassulna. Felmérések szerint a 30-as férfiak négyötöde azonnal elmenne, ha megfelelő munkát kap külföldön. A brit ügy valamelyest érinti az Angliába aspirálókat, ám vannak más célpontjaik a jobb bért és jobb körülményeket keresőknek. A szakképzettek itthoni hiánya csakis nőhet. A képzettségi skála másik végén a helyzetet bonyolítja a közmunka intézményesülése, amely már legalább annyira fékezi a tényleges értéktermelésbe való bekerülést, mint amennyire segítette a semmittevésből való kimozdulást.
Ebben a különös helyzetben tette közzé javaslatait a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége: a belföldi mobilitás élénkítése, a munkaerő-piaci pénzek felhasználásában az aktív eszközök preferálása, a munkaerő-kiváltó vállalati beruházások támogatása, a munkáltatói terhek csökkentése. Nos, az érdekképviseletek gazdaságpolitikai javaslatai mindig fenntartásokkal kezelendők, jöjjenek akár a tőke, akár a munka képviseletétől (ó, bárcsak erőteljesebb szakmai, intellektuális és politikai nyomás jött volna a szakszervezetektől az utóbbi két évtizedben az egymást váltó kormányokra...). Két ok miatt indokolt az óvatosság. Az érdekképviselet az adott oldal partikuláris érdekeit propagálja, ami persze természetes is. A másik ok az időtáv: az érdekképviseletek hajlamosak az éppen fennálló helyzetre reagálni.
Ezt érezhettük az elmúlt néhány évben, amikor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara az indokoltnál nagyobb szerepet nyert az oktatási rendszer alakításában, azt olyan irányba tolva, amely az iparosok, kereskedők aznapi munkaerőgondjait volt hivatva enyhíteni. Hasonlít ez a vesztett csata újravívására készülő tábornokra. Az 1990-es évek végén, amikor a rendszerváltozási válságon már túljutott az ország, és beindult a gazdasági növekedés, akkor lehetett és kellett volna a létrejövő ipari struktúrához igazodó képzési és foglalkoztatási rendszert kiizzadni. Hogy legyen szakmunkásképzés, rugalmasabbá váljon a munkaerőpiac, a segélyből élést ne ösztönözze a szociális rendszer. Már mások a viszonyok.
A hagyományos iparok munkaerő-megtartó, pláne gazdaságdinamizáló képességéhez kár reményt fűzni – a kormány „újraiparosítási” programja csak zavarja a tisztánlátást. Az uniós fejlesztési pénzeket munkahelyteremtéshez kötik, ahelyett, hogy a termelékenységet, hatékonyságot szolgálná ez a rengeteg forrás. Az egész koncepció felett elszállt az idő: a közepesen termelékeny, de olcsó (azaz rosszul fizetett) munkaerő – szemben a felső körökben elterjedt vélekedéssel – nem nyújt versenyképességi pluszt az országnak. Más tőkeellátottság és jobb szervezés, hatékonyabb intézményi rend mellett persze itthon is megtalálná számítását a munkavállaló, de ez a mostani bérszint szinte kiprovokálja a gazdasági migrációt.
Most pedig már a nyakunkon a negyedik ipari forradalom, a mi számunkra erős német akcentussal (Industrie 4.0). Abban a közepesen képzett ipari és szolgáltatómunkákat már középtávon feleslegessé teszik a robotok és az algoritmusok – ilyen munkakörökbe kár képezni egy új generációt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.