Bitcoin, blokklánc és a be nem váltott ígéretek

A pénzügyi szolgáltató iparágban forradalmi átalakulás zajlik. Ennek húzóerőit azonban nem az olyan túlhájpolt blokkláncalkalmazások jelentik, mint például a Bitcoin. A forradalmi átalakulás valójában a mesterséges intelligencián, a big datán és a dolgok internetén (Internet of Things) alapul.

Már ezernyi cég használja ezeket a technológiákat, felforgatva a pénzügyi közvetítő rendszer minden elemét. Többtucatnyi online fizetési szolgáltatás – például a PayPal, az Alipay, a WeChat Pay, a Venmo – több százmillió napi felhasználóval rendelkezik. A magánszemélyekre és cégekre vonatkozó hatalmas online adathalmaz felhasználásával a pénzintézetek ma már másodpercek és nem hetek alatt hoznak meg precíz hitelezési döntéseket. Ezek az adatvezérelt fejlesztések a hitelek kihelyezése terén idővel akár meg is szüntethetik a ciklikus hitelvezérelt fellendülési és visszaesési időszakokat.

Hasonlóképpen a biztosításkötés, a követeléskezelés és a csalások megelőzését célzó vizsgálatok felderítése is mind gyorsabbá és precízebbé vált. Az aktív módon történő portfóliókezelést egyre inkább felváltják a passzívrobot-tanácsadók, amelyek ugyanolyan jól – ha nem jobban – beválnak, mint a saját érdekeiket követő, sokba kerülő pénzügyi tanácsadók.

Hasonlítsuk össze ezt a napjainkban zajló valódi forradalmat a nagyjából egy évtizede létrejött blokklánc eddigi eredményeivel, amelyeket csupán egy területen, a kriptovalutáknál alkalmaznak.

A blokklánc propagálói azzal érvelnének, hogy a technológia korai időszaka az internet kezdetére emlékeztet, amikor a világháló kereskedelmi alkalmazása még nem kezdődött el.

Az internettel való összehasonlítás azonban egyszerűen hamis. Az internet ugyanis gyorsan megágyazott az e-mailnek, a világhálónak és milliónyi olyan életképes kereskedelmi alkalmazásnak, amelyet emberek milliárdjai használnak. Ezzel szemben a Bitcoinhoz hasonló kriptovaluták még a saját kitűzött céljaikat sem teljesítették.

Valutaként a Bitcoinnak használható elszámolási egységnek, fizetési eszköznek és stabil értékűnek kellene lennie, de ezek egyikét sem teljesíti.

Semminek sem tüntetik fel az árát Bitcoinban, és csak néhány kiskereskedő fogadja el. Emellett a Bitcoin értékőrző képessége csekély, mivel az árfolyama egyetlenegy napon belül is 20-30 százalékkal változhat.

Még rosszabb a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy a kriptovaluták általában hamis ígéreteken alapulnak. A propagálói szerint a Bitcoin kínálata maximált, 21 millió darab egységből áll, ezért nem lehet leértékelni, mint a papírpénzt. Ez az állítás azonban egyértelműen hamis, ugyanis a Bitcoinnak már három leágazása van: a Bitcoin Cash, a Litecoin és a Bitcoin Gold. Emellett több száz más kriptovalutát találnak ki naponta az „initial coin offerings” (ICO) nevet viselő csalások mellett (a tőzsdei IPO-nak – initial public offering – megfelelő finanszírozási mechanizmus – a szerk.), amelyek főként azt a célt szolgálják, hogy ezzel kikerüljék az értékpapírokra vonatkozó jogszabályokat. Vagyis azt mondhatjuk, hogy a „stabil” kriptovaluták pénzkínálatot hoznak létre, és azt jóval gyorsabb ütemben értékelik le, mint ahogy azt bármely nagyobb jegybank valaha tette a saját valutájával.

Ahogy az egy pénzügyi lufinál jellemző, a befektetők nem azért vásárolják a kriptovalutákat, hogy tranzakciókban használják őket, hanem azért, mert azt várják, hogy emelkedik majd az értékük.

Mostanáig a Bitcoin egyetlen valódi használata illegális tevékenységek (így például drogügyeletek, adócsalás, tőkekorlátozás elkerülése vagy pénzmosás) elősegítésére vonatkozott. Nem meglepő módon, a G20-ak most azon dolgoznak, hogy a jövedelmet és tőkenyereséget eredményező tranzakcióra vonatkozó jelentéstételi kötelezettség előírásával miként szabályozzák a kriptovalutákat, és számolják fel azt az anonimitást, amelyet a Bitcoin állítólag biztosít.

Ázsiai szabályozó hatóságok januári fellépése után a kriptovaluták értéke 50 százalékkal csökkent a decemberi csúcsszinthez képest. Sokkal nagyobb mértékű zuhanás lett volna, ha az árfolyam megtámasztása érdekében gyorsan nem hajtottak volna végre nyílt manipulációkat. A subprime-lufi esetéhez hasonlóan azonban az amerikai hatóságok még mindig nem elég éberek.

A pénz több ezer évvel ezelőtti feltalálása óta nem volt olyan monetáris rendszer, amelyben több száz különböző valuta létezett volna egymás mellett. A pénz lényege, hogy a felek számára cserekereskedelem nélküli tranzakciót tesz lehetővé. Ahhoz azonban, hogy egy pénznek értéke legyen, és méretgazdaságosságot teremtsen, az kell, hogy csupán egy meghatározott számú valuta létezzen egy időben egymás mellett.

Egyértelmű, hogy az Egyesült Államokban a dollár mellett miért nem használunk eurót vagy jent. Ez értelmetlen lenne, és a gazdaságot jóval hatékonytalanabbá tenné. Az a nézet, miszerint több száz kriptovaluta életképesen működhet egymás mellett, nemcsak ellentmond a pénz lényegének, hanem teljesen ostoba feltételezés.

Ugyanez igaz azzal az elgondolással kapcsolatban, amely szerint akár egyetlenegy kriptovaluta fel tudná váltani a papírpénzt.

A kriptovalutáknak nincs valódi értékük, míg a papírpénznek természetesen van, mivel azt adófizetésre lehet használni.

A papírpénzt az árstabilitás melletti jegybanki kötelezettség megvédi a leértékelődéstől. Továbbá, ha egy papírpénz iránti bizalom megszűnik – ahogy azt néhány, magas inflációjú gyenge monetáris rendszerben látni –, akkor annak helyébe egy stabilabb külföldi papírpénz vagy vagyontárgyak lépnek.

Valójában a Bitcoin vélelmezett előnye egyben az Achilles-ina is, mert ha ténylegesen meglesz a maximálisan elérhető, 21 millió egységből álló kínálata, akkor a Bitcoin már nem lesz életképes valuta. Ha a pénzkínálat nem igazodik a potenciális nominális GDP-hez, akkor defláció következik be.

Ez azt jelenti, ha a Bitcoin 21 millió egységből álló rögzített kínálata valóban fokozatosan felváltaná a készpénzt, akkor minden termék és szolgáltatás árindexe folyamatosan csökkenne. Ha ezt végiggondoljuk, akkor arra jutunk, hogy minden Bitcoinban jegyzett nominális adósságszerződés reálértéke idővel emelkedne, ami egy olyanfajta adósságdeflációt okozna, amelyről Irving Fischer közgazdász azt állította, hogy az vezetett el a nagy gazdasági világválsághoz. Ugyanakkor a Bitcoinban jegyzett nominálbérek a termelékenységi növekedéstől függetlenül reálértékben örökké növekednének, ami tovább fokozná egy gazdasági katasztrófa valószínűségét.

Egyértelmű, hogy a Bitcoin és más kriptovaluták mindenféle buborék ősanyjának tekinthetők, ami megmagyarázza, hogy miért kérdezte tőlem mindenki hálaadás és karácsony között azt, hogy vásároljon-e kriptovalutákat.

Csalók, szélhámosok és kóklerek használják ki, szedik rá a tanácstalan kisbefektetőket, akik attól félnek, hogy kimaradnak valamiből.

Ami pedig a Bitcoin mögött álló blokklánc-technológiát illeti, még mindig számos akadály áll az útjában, még ha a blokkláncban több potenciál van is, mint a kriptovalutákban. A legfőbb akadály, hogy a blokklánc-technológia nem rendelkezik olyan alapvető, közös és univerzális protokollokkal, mint amelyek az internetet általánosan hozzáférhetővé tették (TCP-IP, HTML stb.). Még fontosabb az a tényező, hogy a decentralizált, köztes hatóságok bevonása nélküli tranzakciók ígérete egy ki nem próbált, utópisztikus vágyálomnak számít. Nem csoda, hogy a túlhájpolt technológiák rangsorában a blokklánc előkelő helyen szerepel.

Vagyis el kell felejteni a blokkláncot, a Bitcoint és a többi kriptovalutát. Helyettük tényleges üzleti modellekkel bíró fintech cégekbe kell fektetni, amelyek a pénzügyi szolgáltató iparág forradalmi átalakulásán munkálkodnak. Az egyik napról a másikra így nem teszünk szert nagy vagyonra, de a pénzünket okosabb módon fektetjük be.

www.project-syndicate.org