Gyors növekedés kisebb kockázatokkal

Látványos bővülés történt az utóbbi két évben a lakossági hitelpiacon. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint 2017-ben közel 1100 milliárd forintnyi új lakás- és fogyasztásihitel-szerződést kötöttek a háztartások, ami 35,1 százalékos növekedés az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A növekedést szinte teljes egészében két hiteltípus – a lakáshitel és a személyi kölcsön – adta. Előbbiekből 650,2 milliárd forintnyit vettek fel a lakossági és egyéni vállalkozói ügyfelek, utóbbiakból pedig bő 306 milliárdnyit, ami 38,8, illetve 46,7 százalékos bővülés 2016-hoz képest.

A jegybanki statisztikák szerint azonban a lakossági hitelpiac a gyors növekedés mellett sincs a túlfűtöttség állapotában, sőt még nagyon messze áll tőle. A legfontosabb, hogy a háztartásoknál lévő hitelállomány március végén 5767,7 milliárd forintot ért el, ami majdnem azonos az egy évvel korábbival, tehát a lakossági piacon még nem jött el a hitelezési fordulat. (Ebben persze a devizahiteles korszakban felhalmozódott, rossz portfóliók leépítése is szerepet játszik, hisz az továbbra is apasztja a kimutatott állományt.) A még mindig viszonylag alacsony hitelállomány mellett a megtakarítási oldallal sem áll rosszul a lakosság. Az MNB adatai szerint a háztartási szektor több mint 48 ezermilliárd forintnyi pénzügyi eszközzel rendelkezett 2017 végén, miközben a kötelezettségekkel csökkentett, nettó pénzügyi vagyon is 39,37 ezermilliárd forintot tett ki, bő 9 százalékkal többet az egy évvel korábbinál. Ebben a helyzetben a havi nagyjából százmilliárdos vagy azt valamivel meghaladó új hitelkihelyezést mindenképp elbírja a piac.

A túlzott eladósodást szintén számos tényező gátolja. Az egyik, hogy a szabályozási környezet gyökeresen átalakult az elmúlt években, ami megköti a pénzügyi szolgáltatók és az ügyfelek kezét is az új szerződéseknél. Az adósságfékszabályok mellett a klienseket védi a minősített fogyasztóbarát lakáshitelek bevezetése is. Ennek köszönhető, hogy az idei első negyedévben az új lakáshitel-szerződéseknek már csak 28 százalékát kötötték változó kamatozás vagy legfeljebb egyéves kamatperiódus mellett a háztartások, ami mérsékli az őket terhelő kamatkockázatot. S persze a túlzott eladósodás ellen hatnak a korábbi, rossz tapasztalatok is, hiszen kevés olyan ember él Magyarországon, akinek legalább a szűk környezetében ne akadna valaki, aki megégette magát a 2008 előtti hitelboom időszakában.

Az egyik – talán legfontosabb – a magyar lakosság alacsony szintű pénzügyi tudatossága. A fogyasztók nagy része máig az elérhető legalacsonyabb havi törlesztőrészlet bűvkörében él, s miközben több évre (esetenként évtizedre) készül eladósodni, nem számol a kamatkockázattal és adósságterhei esetleges növekedésével. A másik, szintén nem elhanyagolható tényező a hazai ingatlanárak – az indokoltnál nagyobbnak tűnő – emelkedése, ami egy esetleges korrekció esetén kellemetlen következményekkel járhat. A magas lakásárak ellenére (más jó hozammal kecsegtető befektetési lehetőség híján) egyre többen vásárolnak spekulációs céllal ingatlant, mondván, magasak a bérleti díjak a piacon, a bevételből könnyen megoldható a kölcsön törlesztése is. Ez a terv egészen addig jó, amíg nem változnak a hitel- és a bérleti piac körülményei, aztán már nem feltétlenül működőképes. E jelenségek ugyanígy éltek tíz éve is, igaz, a mostaninál jóval nagyobb koncentrációban.

A helyzet azonban szerencsére korántsem olyan, mint 2008 előtt. Ám ahhoz, hogy senki ne essen másodszor is ugyanabba a hibába, mindenképp szükség lesz némi önmérsékletre a lakossági ügyfelek és a pénzügyi szolgáltatók részéről: akkor egészséges marad a hitelpiac növekedése Magyarországon.