Perpetuum persona

Egy tizenéves, hamarosan kamaszkorba lépő fiúgyermek édesapjaként egyre gyakrabban figyelmeztetnek az ismerőseim, hogy készüljek fel mindenre, mert a kamaszodás mentálisan nagyon stresszes időszak, nemcsak az érintett, de az egész családja számára. Ami kézi idegfűrész volt eddig, az egy csapásra motoros fűrésszé változik, de – mint ahogy rögtön igyekeznek megnyugtatni is – utána már minden kisimul. Kialakul egy érett személyiség, amellyel már neki lehet vágni az életnek, felhasználva a korábbi, küzdelmes neveléssel lerakott alapokat.

A személyiségváltozás témakörének vizsgálatán belül érdekes szempont lehet a politikára, közéletre vetített hatásainak és összefüggéseinek feltérképezése is. Régen a lázadó fiatalok határozták meg az országok, népek, sőt kontinensek sorsát a világpolitikában. Vegyük például az első és második világháború és megannyi forradalom, ellenforradalom kirobbanását, az utcákra tóduló, elégedetlenkedő fiatalok lázadásait, és az azokat követő alapvető változásokat. Ezzel párhuzamosan a 20. század végére fontos szakterületté vált a gyermekpszichológia és határterületei, emellett számtalan tanulmány és értekezés született a fiatalok és tinédzserek (mentális) fejlődéséről, kezeléséről.

Eddig úgy tűnik, hogy a 21. századdal – a fegyveres konfliktusokat tekintve – a világtörténelem egyik legbékésebb időszaka köszöntött ránk. Az európai jóléti rendszereknek és a magas életszínvonalnak hála ma már sokkal több idős(ebb) ember él az európai társadalmakban, mint valaha. Éppen ezért az idős generációknak egyre nagyobb szerepük van a történelem menetének alakításában. Jól példázzák mindezt a 2016. júniusi Brexit-népszavazás tapasztalatai:

az elégedetlen, a jövőtől és a változástól (lecsúszástól) tartó idősebb generációk nagy része az Európai Unióból való kilépés mellett szavazott az Egyesült Királyságban, ami meglepetésként és hideg zuhanyként érte az európai közvéleményt (is).

A meglepetés azért volt nagy, mert a 65 év felettiek kétharmada döntött a távozás mellett. Milyen személyiségfejlődési folyamatok mehettek végbe azokban az emberekben, akik gyermekként átélhették a második világháború borzalmait és rettegéseit, és a 30-as éveik derekán jártak akkor, amikor az Egyesült Királyságban megrendezett népszavazáson sikeresen (67 százalékos támogatottsággal) szavaztak az EU elődjébe való belépésre?

Erre a kérdésre adhat (részben) választ az Edinburgh-i Egyetem kutatása. A Brexit évében, 2016 végén az intézmény egy különös és különleges kutatási eredményről számolt be, amely gyakorlatilag megváltoztathatja a magunkról és különösen a személyiségünkről alkotott képet. A felfedezés azért is fontos, mert a személyiséggel foglalkozó pszichológia nagy alakja, William James által még 1890-ben felállított tézis – amely szerint az emberek személyisége kőbe vésődik a 30-as éveikre – kerülhet revideálásra a jövőben. A korábbi kutatási eredmények azt mutatták, hogy egy személy gyermekkori és középkorú, valamint középkorú és aggkori személyisége között stabilitás mutatható ki. Az új tanulmány szerint azonban 63 év alatt lépésről lépésre gyökeresen megváltozik a személyiség.

A Journal Psychology and Aging folyóiratban Personality Stability From Age 14 to Age 77 Years címmel publikált tanulmány szerint annyit változik a személyiségünk az évtizedek alatt, hogy gyakorlatilag a fiatalkori énünkre rá sem ismernénk időskorunkban. Annak ellenére, hogy a kutatási eredményeknek és következtetéseknek vannak gyenge pontjaik (például a 14 éves diákokat a tanárok értékelték, míg a 77 évesen felmért ugyanazon személyeket a családtagok, rokonok), a trend egyértelműnek és meggyőzőnek tűnik.

A kísérlet 1947-ben indult, amikor 1208 skót 14 évest értékeltek hat alapvető szempont (tulajdonság) alapján:

önbizalom, lelkiismeretesség, állhatatosság, teljesítményre való törekvés, eredetiség (kreativitás), hangulat- és kedélyállapot. 2012-ben az 1208 főből 635-öt tudtak felkutatni, és közülük 174 fő egyezett bele, hogy a teszteket 77 évesen újra elvégezzék. (Ez már eleve egy nyitottabb hozzáállást is feltételezett – és ez talán a másik gyenge pontja a felmérésnek.)

Az elemzések alapján az derült ki, hogy gyakorlatilag nincs egyezőség a két teszt eredményei között. Két tulajdonság (lelkiismeretesség és hangulatállapot) tekintetében találtak gyenge kapcsolatot, de összességében az eredmények olybá tűntek, mintha két különböző emberről lenne szó. Így, ha ezt a Brexitre szavazó emberekre is vonatkoztatjuk, ebben az is benne lehetett, hogy a háború utáni újjáépítés miatt az emberek optimistábbak voltak.

Emellett ennek a generációnak a várható élettartama rövidebb volt, mint napjainkban, így mások voltak a hosszú távú kilátásaik. Ezzel szemben ma már a Nyugat-Európában gyermeket vállaló középosztály és az idősödők úgy érzik, hogy nem kapnak elegendő figyelmet és támogatást,

miközben az ázsiai országokban folyamatosan erősödnek a középrétegek a globalizációnak és a szegénység elleni küzdelemben tett kormányzati intézkedéseknek is köszönhetően.

Ezt a kutatási eredményt egy 2014-ben, Berlinben készült tanulmány – még ha közvetetten is – megerősítette. A berlini egyetem által készített tanulmányban 23 ezer főt vontak be a felmérésbe, és az derült ki, hogy az idős emberek személyisége hasonló ütemben, de eltérő (egyelőre kiismerhetetlen) mintázatban változik, mint a tinédzsereké (25 százalékuk gyökeresen megváltozott egészen rövid idő alatt). Ma még nem tudjuk pontosan, hogy mi is történik az agyban idősebb korban, és a folyamat mennyiben köszönhető belső (például agyi funkciók) és külső (például elmagányosodás) tényezőknek, illetve mi tekinthető „természetes” változásnak, ha van ilyen egyáltalán.

A fent ismertetett eredmények és tisztázatlan kérdések sora miatt is fontos, hogy a fejlett országokban előforduló betegségek mintegy harmadát adó agyi rendellenességek kutatására a magyar kormányzat által is támogatott Nemzeti agykutatási programba várhatóan hétmilliárd forintot fektet be a következő négy évben Magyarország. Ennek eredményeképp hazánk nagyobb versenyelőnyhöz juthat.

Az említett agykutatási projekt nemzetgazdasági érdek, hiszen az idősödés egyik legnagyobb kihívása az agyi funkciók és kognitív, mentális teljesítmények változása, ami erős hatást gyakorol a demográfiai és függőségi rátákra, valamint a termelékenységi (aktivitási) mutatókra, összefüggésekre is. A program egy újabb előrelépési lehetőség az idősödéssel járó folyamatok aktív kezelése és az általános társadalompolitikai fejlesztések közötti összhang megteremtése terén is.