Trump versus gazdaság

A pénzpiacok végre felébredtek, és tudatosult bennük, hogy Donald Trump az amerikai elnök. Miután a világ már két éve tapasztalhatja legnagyobb hatalommal bíró emberének átgondolatlan Twitter-bejegyzéseit és hivatalos nyilatkozatait, feltehető a kérdés, hogy mi tartott ilyen sokáig.

Először is, mostanáig a befektetők elfogadták azt az érvelést, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Addig készek voltak bízni Trumpban, amíg az adócsökkentés, a dereguláció politikáját folytatta, és olyan intézkedéseket hozott, amelyek kedveztek a vállalatoknak és a részvénytulajdonosoknak. Továbbá sokan bíztak abban, hogy végül majd a „szobában lévő felnőttek” féken tartják Trumpot, és biztosítják, hogy adminisztrációjának politikája ne ugorja át az ortodoxia korlátait.

Ezek a feltételezések többé-kevésbé igazolódtak Trump első hivatali évében, amikor a gazdasági növekedés és a vállalati profitok várt emelkedése – az akkor még csak tervezett adócsökkentésnek és a deregulációnak köszönhetően – erőteljes tőzsdei teljesítményt váltott ki. 2017-ben az amerikai tőzsdeindexek több mint 20 százalékkal nőttek.

A dolgok azonban jelentősen megváltoztak 2018-ban, különösen az utóbbi néhány hónapban. A vállalati nyereségek több mint 20 százalékos emelkedése ellenére az amerikai tőzsdepiac 2018 legnagyobb részében oldalazott, majd az év végén erőteljes esés következett be.

Bár a pénzpiacok magasabb volatilitása a Kínával, Olaszországgal és más eurózóna-tagállamokkal, valamint a főbb feltörekvő gazdaságokkal kapcsolatos aggodalmakat tükrözi, a legújabb pénzpiaci zűrzavar főként Trumphoz köthető.

A tavalyi év a meggondolatlan adócsökkentés hatálybalépésével kezdődött, ami növelte a hosszú távú kamatokat, és „cukorlöketet” adott egy amúgy is a teljes foglalkoztatáshoz közelítő gazdaságnak. Már februárban bekövetkezett az év első risk-off időszaka (amikor a kockázatmentes eszközöket veszik, a kockázatos eszközöket pedig eladják a piacokon – a szerk.), azon növekvő aggodalmak miatt, hogy az infláció meghaladhatja a Fed 2 százalékos célját.

Aztán következett Trump kereskedelmi háborúja Kínával és Amerika más fontos kereskedelmi partnereivel. A Trump-adminisztráció protekcionista intézkedései miatti piaci aggodalmak csökkentek az év során, azonban mostanra újra csúcsszintre erősödtek. A Kínával szembeni legújabb amerikai lépések egy szélesebb kereskedelmi, gazdasági és geopolitikai hidegháború képét vetítik előre.

További aggasztó tényező, hogy Trump más intézkedéseinek stagflációs hatásai lesznek, vagyis magasabb infláció fog párosulni lassabb ütemű növekedéssel. Elvégre Trump a közvetlen külföldi befektetések beáramlásának korlátozását tervezi, és több szigorítást vezetett be bevándorlásügyben, ami csökkenteni fogja a munkaerő-kínálat növekedését.

Továbbá a kormányzatnak még javaslatot kell tennie egy olyan infrastrukturális tervre, amely ösztönzi a magánszektor termelékenységét, vagy gyorsítja a zöldgazdasággá való átalakulást. A Twitteren és máshol Trump folyamatosan támadja a nagyvállalatok foglalkoztatási, termelési, befektetési és árazási eljárásait. Különösen a technológiai cégeket bírálja, amelyek számára amúgy is kihívás a kínai rivális cégek jelentette megnövekedett verseny.

A feltörekvő piacokat is megrázták az amerikai intézkedések. A fiskális élénkítés és a monetáris szigorítás növelte a rövid és hosszú távú kamatokat, és erősítette az amerikai dollárt. Ebből adódóan a feltörekvő piacokon tőkekivonás történt, és nőtt a dolláralapú adósság. A jelentős mértékben exportra támaszkodó gazdaságok az alacsonyabb nyersanyagpiaci árakat sínylették meg, míg az összes olyan gazdaság, amely akár csak közvetett módon kereskedik Kínával, megérezte a kereskedelmi háború hatásait.

Még Trump olajpolitikája is volatilitást váltott ki. Az Iránnal szembeni amerikai szankciók újbóli bevezetése emelte az olajárakat, majd a Trump-adminisztráció azon erőfeszítései, amelyek Szaúd-Arábiát a saját termelésének növelésére kényszerítették, hirtelen áresést eredményeztek. Az amerikai fogyasztók esetében kedvezők az alacsonyabb olajárak, azonban ez nem mondható el az amerikai energiacégek részvényárfolyamairól. Mindamellett a túlzott mértékű olajár-volatilitás nem kedvez a termelőknek és a fogyasztóknak sem, mivel akadályozza az észszerű befektetési és fogyasztói döntéseket.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy mostanra egyértelművé vált, hogy az adócsökkentés szinte kizárólag a vállalati szektornak kedvezett, és nem a háztartásoknak, magasabb reálbérek formájában. Ez azt jelenti, hogy a háztartások fogyasztása hamarosan lelassulhat, ami tovább is alááshatja a gazdaságot.

Jobban, mint bármi más, azonban az amerikai és a globális részvénypiac elmúlt negyedévben történt éles visszaesése tekinthető egyfajta válasznak Trump nyilatkozataira és tetteire.

A Kínával szembeni teljes körű kereskedelmi háború fokozott kockázatánál is súlyosabb tényezőként kell figyelembe venni Trump Feddel szembeni nyilvános kirohanásait, amelyek már 2018 tavaszán elkezdődtek, amikor az amerikai gazdaság több mint 4 százalékkal növekedett.

A korábbi támadások ismeretében a piacok megijedtek decemberben, amikor a Fed – helyesen – a kamatemelés mellett döntött, miközben azt is jelezte, hogy a kamatemelések üteme fokozatosabb lesz 2019-ben. Nagy valószínűséggel a Fed viszonylagos héjapolitikája egyfajta válasz Trump fenyegetéseire. Trump ellenséges Twitter-üzeneteinek tükrében Jerome Powell Fed-elnöknek jeleznie kellett, hogy a jegybank politikailag független marad.

Aztán jött Trump döntése a szövetségi kormányzat jó részének leállításáról amiatt, hogy a kongresszus elutasította a mexikói határra tervezett felesleges fal megépítésének finanszírozását. Ez pánikközeli helyzetbe sodorta a piacokat. A kormányzati leállást követően olyan hírek jelentek meg, amelyek szerint Trump meneszteni akarja Powellt. Ez a lépés komoly felfordulást okozhat. A karácsonyi ünnepek előtt Steven Mnuchin pénzügyminiszternek ki kellett adnia egy közleményt a piacok megnyugtatására. Ebben közölte, hogy Trump nem tervezi Powell menesztését, és az összes amerikai bank pénzügyi helyzete megfelelő. A nyilatkozat kiadása után felvetődött a kérdés, valóban így van-e ez.

Szintén nyugtalanítják a piacokat a Trump-admi­nisztráción belüli azok az újabb változtatások, amelyek nem szükségszerűen hatnak ki a gazdaságpolitikára. John Kelly, a Fehér Ház kabinetfőnöke év végi és James Mattis védelmi miniszter közelgő februári távozásával „felnőttek nélkül marad Trump szobája”. A gazdasági nacionalisták és a külpolitikai héják így megmaradó köre Trump minden hóbortját ki fogja szolgálni.

Jelen állás szerint nem lehet kizárni egy teljes körű amerikai–kínai geopolitikai összecsapás lehetőségét.

Egy új hidegháború lényegében deglobalizációhoz vezetne, ami mindenhol tönkretenné az ellátási láncokat, de különösen a technológiai szektorban, ahogy azt a ZTE és a Huawei ügye mutatja. Ugyanakkor úgy tűnik, Trump elszánt abban, hogy aláássa az EU és a NATO kohézióját egy olyan időszakban, amikor Európa gazdaságilag és politikailag is törékeny. Ráadásul Robert Mueller különleges ügyész vizsgálódása Trump 2016-os elnökválasztási kampányának orosz szálai körül Damoklész kardjaként lebeg Trump elnöksége felett.

Trump most a pénzpiacok Dr. Strangelove-ja. Stanley Kubrick filmjének paranoiás őrültjéhez hasonlóan a kölcsönös gazdasági pusztítás gondolatával kacérkodik. Most, hogy a piacok látják a veszélyt, a pénzügyi válság és a globális recesszió kockázata megnövekedett.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org