A pénzügyi rendszer megreformálásának második esélye

Az amerikai tőzsdék 2018 de­cemberében a második legnagyobb esést produkálták a subprime jelzáloghitel-piaci válság óta. Az erőteljes visszaesésben azok az aggodalmak tükröződtek, amelyek

A mostani tőzsdepiaci volatilitást azonban a globális pénzügyi rendszer is súlyosbítja, amely nagyrészt megreformálatlan maradt a 2008-as válság óta eltelt több mint tízéves időszak alatt.

Természetesen önmagában sikernek tekinthető, hogy a teljes pénzügyi rendszer nem omlott össze a válság következtében. Bizonyos előrelépések ellenére azonban az azóta meghozott reformok nem fundamentális, hanem széttöredezett jellegűek voltak. A pénzügyi rendszerben még mindig hiányoznak azok a hatékony, átfogó szabályozások, amelyek a tőke optimális globális allokációjához szükségesek. Ha ez a trend folytatódik, akkor azt kockáztatjuk, hogy figyelmen kívül hagyjuk Winston Churchill azon mondását, mely szerint nem szabad egy jó válságot elpazarolni.

Ahhoz, hogy ne ez történjen, a globális pénzügyi rendszer átfogóbb, a G20-ak pénzügyi stabilitási tanácsa által vezetett reformjára van szükség. Egy ilyen átalakításnak számos kulcskérdést kell kezelnie.

Először is, a pénzügyi rendszer számára egy globális és hosszú távú víziót kell kidolgoznunk. A pénzügyi rendszer rövid távú eredményekre törekvő hajlama tükröződik az elszámolási, jelentési eljárásokban, a profitcélokban és a javadalmazási struktúrákban. Annak ellenére, hogy fontos lenne egyensúlyt teremteni az értékek építésének hosszú távú megközelítése és a rövid távú haszon szükségessége között, a pénzügyi rendszert továbbra is túlságosan a rövid távú szempontok uralják.

Ha ezen nem változtatunk, akkor a rövid távú gondolkodás gátolni fogja a valódi fejlődést és a pénzügyi források optimális allokálásának képességét.

A tőke jobb kihelyezése létfontosságú az ipari fejlődés, az új piacok építése és egy olyan stabil keretrendszer kiépítése terén, amelyben a vállalkozások fejlődni tudnak. Ezek segítenének minket a legjobban a 21. századi kihívások, különösen a globális felmelegedés és az egyenlőtlenség kezelése terén.

A politikusoknak azt is fel kell ismerniük, hogy bár a bankrendszer talán biztonságosabb most, mint 2008-ban volt, a pénzpiaci kockázatok nagyobbak. Ahogy az IMF nemrégiben megjegyezte, az eladósodás mértéke világszerte olyan szintre nőtt, amely meghaladja a válság előtti időszak mértékét, miközben a jegybankok mennyiségi lazítása által előteremtett, túlzott mértékű likviditás a későbbi destabilizáció esélyét növeli, amikor a mennyiségi lazítás a világ USA-n kívüli részén is véget ér.

A pénzügyi rendszer ellenőrzés alá vonására vonatkozó képesség hiánya még mindig a strukturális instabilitás forrásának számít, és ez egy nagyobb válság kialakulását idézheti elő a jövőben.

Végezetül azt is meg kell említeni, hogy a globális pénzügyi rendszer bármilyen átfogó reformjának célul kell kitűznie az emberek pénzügyek iránti bizalmának újbóli kiépítését. Emmanuel Macron francia elnök helyesen nevezte meg ezt is a G7 idei céljai egyikeként. Az inkluzívabb és felelősebb pénzügyi rendszer kialakításánál az első lépésnek arra kell irányulnia, hogy a közvélemény megbékéljen a pénzügyi intézményekkel és azok vezetőivel.

Tíz évvel ezelőtt a subprime-válság adott egy esélyt a világnak, hogy pontosan ezt tegye. Egy ideig szinte minden kérdést meg lehetett vitatni. Bár volt valamekkora előrelépés, fontos globális kötelezettségvállalások történtek azóta, jóval többre van még szükség.

Ha bölcsek tudunk lenni, és képesek leszünk elvégezni ezt a munkát, akkor esélyünk lesz arra, hogy a klímaváltozás és a fenntartható fejlődés terén biztosítani tudjuk a megfelelő irányt, és elkezdhessük kezelni a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség kérdését. Továbbá talán újraéleszthetjük a bizalmat egy megújult pénzügyi rendszer iránt, amely képes kezelni a 21. század erősödő, nagy kihívásait.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org