Amerika megadja magát Kínának?
Egyre inkább kezd úgy tűnni, hogy Donald Trump amerikai elnök enged Kínának az Amerika által kirobbantott kereskedelmi háborúban. Az Egyesült Államok azzal fenyegetett, hogy március 2-án 10 százalékról 25 százalékra emeli a kínai importtermékek utáni vámot, ha addig nem születik megállapodás a két fél között. Az utóbbi napokban azonban Trump azt mondta, hogy ez a határidő rugalmas, és a kétoldalú tárgyalásokon elért előrelépéseknek köszönhetően meghosszabbítható. (A cikk megírása után be is jelentette a vámemelés elhalasztását, bár új határidőt nem jelölt meg – a szerk.) Ez szép és jó, azonban előrelépés csak a külső szemlélődők szerint történhetett.
A legfontosabb megoldandó probléma ugyanis nem az, hogy Amerikának hatalmas külkereskedelmi deficitje van Kínával szemben, hanem az, hogy a kínaiak ellopják az amerikai vállalatok technológiáit, és arra használják, hogy segítsék a kínai cégek versenyét az amerikai vállalatokkal szemben Kínában és szerte a világban.
A kínaiak ezt kétféle módon teszik. Először is azoknak az amerikai cégeknek, amelyek üzleti tevékenységet szeretnének folytatni Kínában, rendelkezniük kell egy kínai partnervállalattal, amellyel meg kell osztaniuk saját technológiájukat. A technológiamegosztás kötelezővé tételét kimondottan tiltják a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) előírásai. A WTO-hoz történő 2001-es kínai csatlakozás óta Peking figyelmen kívül hagyta ezt az előírást, és ravasz módon azt állítja, hogy az amerikai cégek önként osztják meg a technológiájukat.
Másodsorban a kínaiak az internetet használva betörnek az amerikai vállalatok számítógépes rendszereibe, és így lopnak el technológiákat, illetve azok készülő terveit. Hszi Csin-ping kínai államfő 2015-ben ígéretet tett arra Barack Obama amerikai elnöknek, hogy kormányzata befejezi ezt a tevékenységet. Átmeneti visszaesés után azonban a kiberlopás folytatódott, feltehetően azért, mert állami vállalatok és egyéb cégek rendelkeznek olyan képességekkel, amelyek segítségével be tudnak jutni az amerikai cégek számítógépes rendszereibe.
Fotó: Shutterstock
Annak ellenére, hogy Trump a kétoldalú tárgyalásokon történt előrelépésekről beszél, nincs semmilyen arra utaló jel, hogy a kínaiak abbahagynák a technológialopásokat. Ehelyett a kínai főtárgyaló, Liu He miniszterelnök-helyettes azt emelte ki, hogy Peking amerikai szója és földgáz vásárlásával fogja csökkenteni a két fél között fennálló kínai kereskedelmi többletet. A Kínával szembeni amerikai hiány erőteljes csökkentése lehetővé tenné Trump számára, hogy győztesnek kiáltsa ki magát, és ünnepelni tudjon, amikor Hszi Csin-ping a következő hónapok valamelyikében meglátogatja floridai otthonában. Könnyen lehet eladni sikerként a Kínával szembeni amerikai kereskedelmi hiány jelentős csökkentését, hiszen évről évre ebben a relációban a legnagyobb az amerikai deficit. 2017-ben a Kínával szembeni hiány 375 milliárd dollárt tett ki, ami a teljes amerikai külkereskedelmi hiány kétharmadának felelt meg.
Vagyis a kínaiak okosan teszik, hogy felkínálják: elegendő amerikai árut vásárolnak ahhoz, hogy ez az igen feltűnő egyensúlytalanság csökkenhessen.
Miközben ezzel a lépéssel apadna a Kínával szembeni amerikai hiány, ennek semmilyen hatása nem lenne az USA teljes külkereskedelmi deficitjére. Ahogy azt minden közgazdaságtant tanuló diák tudja, a külkereskedelmi hiány azt mutatja, hogy az adott ország többet fogyaszt, mint amennyit megtermel. Amíg ez a helyzet fennáll, az adott országnak külföldről kell importálnia a különbséget. Ha a kínaiak valóban elegendő terméket vásárolnak a kétoldalú külkereskedelmi hiány csökkentése érdekében, akkor az azt jelenti, hogy Amerika más országokból importál majd többet, vagy exportál kevesebbet más államokba.
A teljes amerikai külkereskedelmi hiány így nem mérséklődik addig, amíg az USA nem csökkenti a teljes keresletét úgy, hogy többet takarít meg.
Ezzel pedig az amerikai politikai döntéshozóknak kell foglalkozniuk. Ezt Kína nem tudja megoldani. Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter egy másik, nagyrészt irreleváns kínai ajánlatot is hangsúlyozott: Peking ugyanis ígéretet tett arra, hogy megakadályozza a jüan dollárral szembeni árfolyamának csökkenését. Egy erősebb jüan valóban kevésbé tenné vonzóvá a kínai termékeket az amerikai fogyasztók számára, így a Kínával szembeni amerikai kereskedelmi hiány apadna, viszont nem csökkenne Amerika teljes globális kereskedelmi egyensúlytalansága.
Habár a jüan-dollár árfolyam évről évre változik, ezek az eltérések nem jelentősek. Jelenleg a dollár-jüan kurzus 6,7-es szinten áll, egy éve 6,3, két éve pedig 6,9 volt az árfolyam. Egy évtizeddel ezelőtt, 2009 februárjában 6,8 volt a kurzus. Egyszóval, semmit nem lehet azon ünnepelni, hogy a kínaiak valutájuk dollárral szembeni árfolyamának stabilizálását ajánlják fel.
A lényeges kérdés a technológialopások ügye. Amíg Kína nem vállal kötelezettséget a technológialopások leállítására, és a két fél nem dolgoz ki megoldást annak betartására, addig az Egyesült Államok semmi hasznot nem várhat a Trump által bevezetett vámoktól.
Copyright: Project Syndicate, 2019
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.