2019 vegyes gazdasági összképe

A világgazdaság különböző részei 2017-ben egyszerre bővültek, majd tavaly egy aszinkron módon jelentkező növekedés zajlott globális szinten, amikor az Egyesült Államokat nem számítva a legtöbb ország gazdasága elkezdett lassulni. 2018 végén a globális részvénypiacokon erőteljes visszaesés következett be azon aggodalmak miatt, amelyek az amerikai inflációt, a Federal Reserve monetáris politikai irányvonalát, a kibontakozó kereskedelmi háborút, az olasz költségvetési és államadósság-problémákat, Kína lassulását és a feltörekvő piacok sérülékenységét övezik.

A jó hír 2019 elején az, hogy egy globális recesszió bekövetkeztének kockázata alacsonynak tekinthető a közeli jövőben. Rossz hír viszont, hogy

egy olyan év elé nézünk, amelyben a világgazdaság különböző részein egyszerre fog bekövetkezni a gazdasági lassulás.

A növekedés mértéke a legtöbb régióban a potenciális szint közelébe fog visszaesni, néhány esetben pedig az alá fog csökkenni.

A kockázatos eszközök terén (az amerikai és a globális részvénypiacokon) 2018 utolsó negyedének vérfürdője után, amikor a Fed kamatemelése, valamint a kínai és az amerikai növekedés miatti aggodalmak sok piacot eluraltak, az év egy ralival kezdődött. Azóta a Fed elmozdult az enyhítés irányába, az amerikai gazdaság elfogadható mértékben növekszik, és a kínai makrogazdasági lazítás is felmutatott néhány ígéretes fejleményt a lassulás megfékezésében.

Sok tényezőtől függ, hogy ezek a viszonylag pozitív gazdasági feltételek meddig állnak fenn. Először a Fed szerepét kell szemügyre venni. A piacok egész évre azt árazták be, hogy a Fed monetáris politikája nem fog változni, és az amerikai munkaerőpiac erőteljes marad. Ha a bérek növekedése felgyorsul, és az infláció mértéke 2 százalék fölé emelkedik, visszatérhetnek a félelmek, hogy idén még legalább két kamatemelésre sor kerül. Ez feltehetően sokkolja majd a piacokat, a pénzügyi kondíciók feszesebbé válásához vezethet, és feléledhetnek az amerikai gazdaság növekedésével kapcsolatos aggodalmak.

Másodsorban, ahogy a kínai gazdaság lassulása folytatódik, a pekingi kormányzat monetáris, hitelezési és fiskális élénkítési politikája elégtelennek bizonyulhat a magánszektor bizalmának hiánya, illetve a többletkapacitások, valamint az eladósodás magas szintje miatt. Ha a kínai lassulással kapcsolatos aggodalmak újraélednek, az súlyosan érintheti a piacokat. Másfelől a növekedés stabilizálása újjáélesztené a piaci bizalmat.

Harmadik tényezőként a nemzetközi kereskedelmet kell megemlítenünk. Miközben a kínai–amerikai konfliktus eszkalálódása akadályozná a globális növekedést, a két fél közötti pillanatnyi fegyverszünet megállapodáson alapuló folytatása megnyugtatná a piacokat, még ha a két ország geopolitikai és technológiai rivalizálása idővel tovább erősödne is.

Negyedsorban az eurózóna gazdasága lassul, és még nem tudni, hogy az övezet egy alacsonyabb potenciális növekedés felé tart, vagy ennél súlyosabb helyzet fog bekövetkezni. Ezt tagállami szintű tényezők – például a francia, olasz és német politikai fejlemények –, illetve a szélesebb körű regionális, globális helyzet fogja meghatározni.

Nyilvánvaló, hogy a hard Brexit negatívan hatna az üzleti és a befektetői bizalomra az Egyesült Királyságban, illetve az EU-ban is. Ha Donald Trump amerikai elnök a kereskedelmi háborúját kiterjesztené az európai autóiparra, az súlyosan aláásná a növekedési kilátásokat szerte az EU-ban, nem csak Németországban. Sok múlik azon is, hogy miként szerepelnek a májusi európai parlamenti választásokon az euroszkeptikus pártok. Ez tovább növeli azt a bizonytalanságot, amely az Európai Központi Bank távozó elnökének, Mario Draghinak az utódlását, illetve az eurózóna monetáris politikájának a jövőjét övezi.

Ötödsorban az amerikai belpolitika fokozhatja a globális bizonytalanságot. A mostani kormányzati leállások azt jelzik előre, hogy a költségvetésről vagy az adósságplafonról szóló minden jövőbeli tárgyalás a republikánusok és a demokraták közötti csatározássá fog fajulni. Kiderül az is, hogy Robert Mueller különleges ügyész jelentése elvezet-e a Trump elleni közjogi felelősségre vonáshoz (impeachment). Ezen túlmenően az év végére a republikánusok adócsökkentéséből származó fiskális élénkítés egy költségvetési fékezőerővé fog válni, amely feltehetően gyengíti majd a növekedést.

Hatodsorban a részvénypiacok az USA-ban és a világ más tájain még mindig túlértékeltek, még az utóbbi időszakban bekövetkezett korrekció után is. Ahogy a bérköltségek nőnek, az alacsonyabb amerikai profitmarzsok a következő hónapokban nem várt meglepetést okozhatnak. Miután az erősen eladósodott cégek az emelkedő rövid és hosszú távú hitelköltségek lehetőségével néznek szembe, nem zárható ki egy újabb risk-off időszak (amikor a kockázatmentes eszközöket veszik, a kockázatos eszközöket pedig eladják a piacokon – a szerk.), valamint a piaci korrekció.

Hetedsorban az olajárakat valószínűleg lejjebb viszi majd a közelgő kínálati bőség. Ezt az amerikai palatermelés, a potenciális venezuelai rezsimváltás (ami idővel az ottani termelés növeléséhez vezethet) okozhatja, valamint az, hogy az OPEC-tagállamok nem tudnak megállapodni a termelés korlátozásáról. Miközben az alacsony olajárak kedvezők a fogyasztók számára, gyengítik az amerikai részvényeket és az olajexportáló gazdaságok piacait, ami növeli az energiaszektorban, illetve a kapcsolódó iparágakban tevékenykedő vállalatok csődjével kapcsolatos aggodalmakat (ahogy az történt 2016 elején).

Végezetül sok feltörekvő piaci gazdaság kilátása az előbb említett globális bizonytalansági tényezőktől függ majd. A fő kockázatok közé tartozik az amerikai és a kínai gazdaság lassulása, a magasabb amerikai infláció, illetve a Fed azt követő szigorítása, a kereskedelmi háború, az erősebb dollár és a csökkenő olaj- és nyersanyagárak.

Bár a világgazdaság egét felhők takarják be, reménysugár lehet, hogy a kedvezőtlen előjelek miatt a jegybankok enyhítettek az eredetileg szigorúbbra tervezett politikájukon.

Ezt a Fed és a kínai jegybank kezdte el, majd követte példájukat az EKB, az angol és a japán központi bank és más jegybankok is. Mivel azonban a legtöbb központi bank még mindig elég enyhe politikát folytat, így nincs mozgástér további monetáris lazításra. Azt is meg kell említeni, hogy az élénkítés jellemzően csak az után – általában jókora késéssel – szokott bekövetkezni, hogy a növekedés már lefékeződött. Még olyan környezetben is ez a jellemző, amelyben a világ legtöbb régiójában a fiskális politika nincs korlátok közé szorítva,

Valószínűleg van elegendő olyan, pozitív tényező is, amelynek révén a világgazdaság számára az idei esztendő viszonylag elfogadható lehet. Ha azonban a fent említett negatív szcenáriók közül néhány megvalósul, akkor a világgazdaság különböző részein egyszerre jelentkező lassulás jövőre globális növekedési lefékeződéshez és erőteljes piaci lejtmenethez vezethet.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org